Irány a college avagy ha kidobnak az ajtón, visszamászok az ablakon

Úgy tűnik, szép lassan megint minden sikerül, amire vágytam: Keddtől business-t tanulok a Perth College-ban! :)

Az ehhez vezető út viszont szokás szerint elég rögös volt. Pár napja Daniela írt, hogy Perth-ben még vesznek fel embereket az egy éves business course-ra, jelentkezzek. Iszonyúan szerettem volna, de aggódtam, hogy nem lehet majd összeegyeztetni a benzinkúttal, ráadásul Perth 22 mérföldre van Dundee-tól, tehát az utazás is elég sokba kerülne. Épp ezért felhívtam a college-ot, hogy megtudjam hány nap kellene menni egy héten. Két nap próbálkozás után végre elértem őket, mire közölték, hogy a kurzus betelt. Addigra viszont már kitöltöttem a 100 oldalas jelentkezési lapot, úgyhogy gondoltam, most már akkor is elküldöm, ha a kutyát sem érdekli ("visszamásztam az ablakon"). Erre ma felhívtak a college-ból, hogy megkapták a jelentkezésemet, fel vagyok véve, kedden várnak szeretettel. Plusz szerencsére csak hetente háromszor kell menni, így a főnököm is rábólintott és az utazást is ki bírom majd fizetni. Mit kívánhatnék még? :)

Öregszem

Kedden elkísértem Mátét az orvoshoz, mert ahhoz hogy regisztrálják, részt kell vennie egy általános orvosi ellenőrzésen. Gondoltam bemegyek vele a nővérhez is, hátha olyat kérdez tőle, amit nem ért. Még le sem ért a fenekem a székre, mikor a nővér rám nézve inkább kijelentette, mint kérdezte: "You're his mom, right?" Én a döbbenettől dadogva válaszoltam, hogy: csak stepmom, ő a férjem gyereke.
Most akkor a) vagy baromi öregnek nézek ki, b) sikerült olyan helyre költöznöm, ahol normális, hogy 26 éves nőknek tinédzser gyereke van. Akárhogy is: Jesszusom!!!