Na jó, tényleg botrányosan régen nem írtam. Pedig ennyire azért nem eseménytelen az életünk.
Csütörtökön például elmentünk egy csodaszép étterembe Wormitban (1400 lélekszámú skót metropolisz). Az étterem a beszédes The View nevet kapta, úgyanis a Tay folyó túlsó partján van, ahonnan elképesztő kilátás nyílik az éjszakai fényekben úszó Dundee-ra. És mindennek tetejébe a kaja is isteni finom volt: életem legfinomabb királyrákját és sajttortáját ettem.
Múlt hétvégén pedig elhatároztuk, hogy undorító skót tél ide vagy oda, mi akkor is túrázni fogunk. Ki is néztünk egy viszonylag rövid útvonalat Loch Brandy-hez. Amint kiszálltunk a kocsiból, rádöbbentünk, hogy mi itt egyszer már voltunk. Mikor Tomiék két évvel ezelőtt meglátogattak minket, pont ezt az útvonalat jártuk be velük. (Ennek mekkora esélye van??) Mindenesetre a táj gyönyörű, úgyhogy eszünkbe se jutott visszafordulni. Azért amikor a kopasz hegyoldalon a 60 km/h-s szél elkezdte az arcunkba csapni a jeges esőt, akkor megfogadtuk, hogy legközelebb erdős helyre megyünk, ahol a fák megvédenek bennünket.
