Interjú Londonban

Már halogatom egy ideje, hogy írjak róla, csak hát hirtelen annyi dolgom lett. Nyelvvizsgára készülök (már csak két hét :S), vállaltam pár plusz műszakot (kicsit túlköltekeztünk mostanában) és szervezem a jövő évünket (Londonban!!).

A kis kiruccanásunknak Londonba most épp egy college interjú volt az apropója. Bár már felvettek egy másikba, ez (South Thames College) jobban tetszett, úgyhogy úgy éreztem, azért van tétje ennek a beszélgetésnek. A 8 órás autóút végére már egyrészt elhalt a fenekem, másrészt meg kezdtem nagyon izgulni. Ráadásul kocsiban, egy forgalmas csomópont melletti mozgássérült parkolóban átöltözni feledhetetlen élmény. A lényeg, hogy magamra öltöttem a legelegánsabb ruhámat és megcéloztam a college-ot. Ahogy a magassarkúmban tipegtem elveszve, remegve a college felé, valahogy érthetetlennek tűnt, hogy miért zsong-bong tovább a város, mintha ott se lennék, teljesen figyelmen kívül hagyva az én kínlódásomat.

Amint beléptem a college ajtaján, a látvány elterelte a figyelmemet a saját nyomoromról. Bár maga a college nagyon szép és modern, az interjúra várakozók inkább egy menekülttáborra hasonlítottak. Finoman szólva kilógtam a farmeros, szakadt pólós fekete tinédzserek sorából. A döbbenetből egy szlovákiai magyar lány rántott ki, aki meghallotta, hogy magyarul beszélek (telefonon Oszkárral), és boldogan lecsapott rám. Így már ketten voltunk szépen felöltözött, fehér lányok.

Az interjú maga tényleg inkább csak egy beszélgetés volt. A tanárnő oldaláról nagyrészt abból állt, hogy dicsérte az angolomat és kérdezgetett, hogy hol és hogyan és mennyi idő alatt tanultam meg ilyen jól angolul. Mondanom se kell, nőttem kb. 10 centit. Majd végül közölte, hogy -bár normálisan minden külfölditől egy 6.0-ás IELTS-et kérnek-, ez az én esetemben nevetséges lenne, így ő ad egy "unconditional offert", vagyis feltétel nélkül felvesz a kurzusra. :))

Hát nagyjából repülve hagytam el az épületet. Hogy felvettek, az hagyján, de hogy egy angol azt mondta, hogy fantasztikus az angolom, ennél szebbet nem is kívánhattam volna. A lelkesedésem csak valahol az ezt követő kétórás metrózás közepénél fogyott el... Ha indítanának egy kurzust a londoni metróhálózatról, arra is jelentkeznék.

Highland & Isle of Skye

Kiderült, hogy Skóciának vagy egy szerethető és értékes oldala is, amiért pár napra hajlandó voltam megbocsátani mindenért (kajáért, időjárásért, emberekért). Az 5 napos highlandi utunk alatt olyan gyönyörű helyeket láttunk, amilyeneket még soha ezelőtt.

Nem válogattam ki képeket, mert képtelenség lenne, hiszen mindegyik olyan gyönyörű (ok, kicsit elfogult vagyok). Szóval íme a link a kimerítő 350 képünkhöz Highland & Isle of Skye

Minden este megbeszéltük, hogy kinek mi tetszett aznap a legjobban, de szinte lehetetlen egy dolgot kiválasztani. Azért ha fegyverrel fenyegetnének, hogy mondjak valamit, akkor az utolsó napi hajókirándulást választanám. Azelőtt még csak nagyon távolról láttam fókákat, ott viszont olyan közel vittek hozzájuk, hogy szuperül látszottak. Ráadásul mindezt egy festői öbölben, körülöttünk a magas hegyekkel... Na jó, szóval ezt nem lehet szavakkal leírni. Meseszép volt.

Plusz ne feledkezzünk meg a királyrákboncolásról (megdolgoztam a kajámért), a Whiskey üzemről (végre megtudtam, hogy hogyan készítik és mitől olyan marha drága), a túrákról (sziklamászós, lápos), és hogy csodával határos módon 5 teljes napig nem esett az eső, sőt az egyik túrán le is égtünk (!!).

Egyik nap olyan tengerparton jártunk, ahol egyszerűen csak leültünk, és azt éreztem, hogy innen soha többet nem akarok elmenni, mert ennél szebb, nyugodtabb és érintetlenebb helyet elképzelni sem tudok. Tudom, még kicsi vagyok és majd biztos sok szép helyen fogok még járni, de most úgy érzem, hogy már ezért is megérte megszületni.