2015. január 27., kedd

Mauritius day ?

Múlthét pénteken leautóztunk a keleti partra a Szarvasok szigetéhez. Azt mondják, egyike a világ 10 legszebb tengerpartjának, és ebben nem is kellett csalódjunk. Mire leállítottuk az autót, egy pasi már ott várt bennünket, és hadarni kezdte, hogy 1000 rúpia, speedboat, sziget, ebéd, vízesés, este haza... Ok, mehetünk. A speedboatot, amivel átvittek a szigetre, egy fiatal srác vezette olyan sebességgel és kanyarokkal, hogy megfogadtam, visszafele inkább úszok, mintsem hogy mégegyszer beüljek mögé.

Már a csónakban elkezdett fűzni minket egy másik helyi fiú, hogy menjünk parasailingezni (karabínerekkel hozzáerősítenek egy ejtőernyőhöz, amit egy csónak húz maga után) Persze, miért ne :) Szerencsére mi voltunk az elsők a csoportból, így nem volt időm ráparázni. "Ezt a lábadat tedd ide, azt oda, ezt itt fogd meg, azt ott, szevasz..." És már fel is szálltunk, a lábunk csak úgy fityegett a marha nagy semmiben 30 méterrel az Indiai óceán felett. Mire abbahagytam volna a remegést, jött a ráadás, amit előzőleg úgy írt le a srác, hogy kicsit majd beleér a lábatok a vízbe... A csónak lassított, mi pedig elkezdtünk baromi gyorsan közeledni a vízhez, aztán csobbanás, infarktus, óceán az arcunkba és gyorsan kiemelkedtünk. Mire a pulzusom újra 100 alá ért, kezdődött a leszállás. Nehéz szavakkal leírni, de megpróbálom :) Egy pár négyzetméteres, imbolygó, fa szigetecskén két srác kiabált és mutogatott egyrészt a csónakot vezetőnek, hogy mennyit menjen még, másrészt a mögém beszíjazott Oszkárnak, hogy a bal vagy a jobb oldali kötelet húzza. Biztos voltam benne, hogy vagy a vízbe fogunk bepottyanni ejtőernyőstül, vagy arra a fa tákolmányra fogunk felkenődni. Mikor már egész alacsonyan voltunk, az egyik fiú felugrott, elkapta Oszkár lábát és lehúzott minket a földre. Szinte elegáns landolás volt :)

Később csónakkal elvittek minket egy közeli vízeséshez, majd vissza ebédelni. A grillezett finomságok után jött a rumkostolás. 6 féle házi rumot kellett volna kipróbálnunk. Kókuszos, ananászos, passionfruitos, és itt kiestem a versenyből :)

2015. január 24., szombat

Mauritius day 4 & 5

Tegnap a Sir Sewosagur Ramgolam Botanikus kertben voltunk (Egyébként róla nevezték el a repteret is. Nagyon népszerű pasi lehetett, vagy csak ő volt az egyetlen említésre méltó figura Mauritiuson.)
A kert egy kormányzó zöldséges kertjéből indult 300 évvel ezelőtt. Azóta igencsak kibővült, ma óriásteknősök, denevérek, gigantikus pálmák, egzotikus fák és virágok lakják. Ja és persze 99 százalékos páratartalom :)

Ernyőpálma. 60 évig fejlődik, majd hoz egy 6 méter magas virágot és elpusztul.

Amazonasi vizililiomok. Állítólag egy felnőtt ember súlyát is elbírják.

Friss levelek

Barátságos / éhes kacsák :)

Üdv Mauritiusról




2015. január 21., szerda

Mauritus day 2 and 3

Imádom ezt a szállodát :) Tegnap a tengerben a part közelében 3 szállodai alkalmazott szedte össze a hínárt és gyűjtötte egy csónakba (nehogy a kedves vendégek lábára csavarodjon), egy másik a virágszirmokat cserélte ki egy vízzel teli kőtálban, megint egy másik a törölközőket hajtogatta hengerformára és rakta gúlaalakba, hogy mire az első szállóvendégek kiérnek a medencéhez, már kész legyen.

Egyébként döbbenetesen készségesek. Tegnap mire beálltunk az autóval a parkolóba, az egyikük megjelent a kocsi mellett egy kis golfautóval, hogy elvigyen minket a (kb 100 méterre levő) szobánkig. Nemrég pedig azért kopogtatott be valaki, hogy megcsinálja nekünk az ágyat. Oszkár mondta, hogy köszönjük, de már nap közben beágyazott nekünk valaki. Mire emberünk mondta, hogy igen, de ő most azért jött, hogy "kiágyazzon"... Ha megkérnénk, szerintem be is takarna :D

A tegnapi napunk viszonylag eseménytelenül telt. Próbáltunk nem szénné égni a parton, felfedeztük a a szálloda parkjában az állatokat (óriáscsigák, narancssárga madarak, gekkók) és ettünk nagyjából mindent, ami az utunkba került. Indiai ételek és tengeri herkentyű van minden sarkon, ha valami másra vágyunk, akkor kicsit keresgélni kell. Kókuszt is sok helyen árulnak úgy, hogy lecsapják az egyik végét és beledobnak egy szívószálat (rémes íze van).

Ma a Casela Adventure Parkban voltunk, Mauritius délnyugati részén. Mivel minden programért külön kellett fizetni, és nem is keveset, próbáltunk olyat találni, amit máshol nem csinálhatnánk. Voltunk egy szafarin, ami abból állt, hogy egy ráccsal körülvett lélekvesztővel körbevittek azon a területen, ahol a tigriseket és az oroszlánokat tartják. A gondozók nagyon jófejek voltak, és igyekztek az állatokat közel csalogatni a kocsihoz, úgyhogy 1-2 méterről lehetett fotózni őket. Végül pedig egy kis helyen elkerítve volt 4 oroszlánkölyök, akiket be lehetett menni megsimogatni. Sajnos itt elég szigorúak voltak a szabályok: nem szabadott a tappancsukat és a fejüket macerálni, csak a hátukat lehetett vakargatni. Mindenesetre ez is óriási élmény volt. Nagyon játékos, zabálnivaló kis macsekok :)

2015. január 19., hétfő

Mauritius day 0 and day 1

Első napunk Mauritiuson. 36 órája nem aludtam, úgyhogy minden, amit leírok végtelenül szubjektív és a kimerültség torzító lencséjén átszűrt.

Nemrég ment le a nap (meglepően korán, 7 órakor), esik az eső, még mindig majdnem 30 fok van és olyan párás a levegő, hogy a légkondícionált szobából az erkélyre kilépve alig kapok levegőt. Nem egy tipikus közép-európai nyár. Biztosan kell majd egy pár nap, amíg hozzászokunk.
A madarak hihetetlen hangerővel koncerteznek a szállodát körbevevő fákon.

A Lux Grand Gaube egyébként egy óriási birtokon áll. Számtalan épülettel, 5 étteremmel, fél tucat medencével, spa centrummal, teniszpályákkal stb. Minden elegáns, gyönyörű és kifogástalanul tiszta, a személyzet készséges és udvarias. A szálloda fényűző luxusa viszont éles ellentétben áll azzal a nyomorral, ami szinte az egész szigetet jellemzi. Az átlag mauritiusi falvakban összezsúfolva, palából és rongyokból összetákolt építményekben, európai ember számára felfoghatatlan nyomorban él. Mikor a 24 órás utazás végén, a látszólag minden logikát nélkülöző utcarendszerben ráakadtunk a hotel birtokának a kapujára, mintha egy másik világba érkeztünk volna meg. A kontraszt óriási volt és bántó. Zavartan néztünk egymásra Oszkárral. Mindketten éreztük, hogy ez így nincsen rendben, nagyon torz az a társadalom, ahol az esztelen pazarlás és az éhező tömegek így élnek egymás mellett. Volt abban valami zavarbaejtő, majdhogynem szégyellnivaló, hogy átautóztunk a fél országon, szörnyülködtünk a körülményeken, majd behajtottunk a szálloda kapuján ebbe a másik univerzumba, és úgy tettünk, mintha a kettőnek nem lenne köze egymáshoz.

Lassan eláll az eső, a hőség és a tenger felől fújó szél percek alatt felszárítja az utakat. A nap utolsó sugarai is eltűnnek és a madarak is elcsendesednek. Hirtelen olyan nyugalom ül Grand Gaube-ra, amilyet elképzelni sem mertem volna.

2014. május 27., kedd

Murphy

Tegnapelőtt, csaknem 3 havi sikertelen keresgélés után feladtam, hogy munkát találjak Edinburghban és Oszkárral megbeszéltük, hogy mindenki bekaphatja, hazamegyünk Magyarországra  (mert ha már úgysem tudok dolgozni, legalább hadd legyek munkanélküli otthon, a melegben, és ne a világ végén, a hidegben és esőben).

Ma délben, miközben 35 fokról, Velencei-tóról és tejfölös lángosról fantáziáltam, két állásközvetítő is felhívott két különböző álláslehetőséggel. Mindkettőre rávágtam, hogy persze, érdekel. Az egyik azóta már újra jelentkezett azzal, hogy átküldte az önéletrajzomat a cégnek, nekik nagyon tetszett, úgyhogy szeretnének csütörtökön interjúztatni. Az állásközvetítő meg holnap szeretne engem felkészíteni az interjúra.

Nem mintha elégedetlenkednék, de PONT MOST?! TÉNYLEG??

2014. május 12., hétfő

Futunk

Ugyan még csak egy hete, de az elszántságunkat mutatja, hogy egy hét alatt ötször voltunk futni. Kingával és Oszkárral beneveztünk egy 5km-es versenyre, ami június 8-án lesz. Így van még 4 hetünk, hogy felgyúrjuk magunkat. Első nap kerek 1km után nyúltam ki (Oszkárék pár száz méterrel később), ami hivatalosan is a teljesen kezdő szint alatt van :D (Találtam egy 8 hetes edzéstervet 5k-ra, ami azzal a feltételezéssel indul, hogy le tudok futni 1 mérföldet (1.6km)).

A verseny egyébként nagyon jó bulinak ígérkezik. Miközben futunk (=az életünkért küzdünk), féstékzáport zúdítanak ránk (olyasmi mint a paintball, csak nem fáj), a lényeg pedig, hogy a startnál kapott fehér póló a célbaérkezéskor a szivárvány minden színében pompázzon.

Ha azt túléltük, a következő megmérettetés a Zombifutóverseny. Itt a zombik üldözik az embereket. Ha utolérik és megharapják, az ember is zombivá változik, és ő is kergetni kezdi a többi embert. Szerintem az Edinburghiak nagyon értenek hozzá, hogyan dobjanak fel egy futóversenyt :)

Készen állunk az esti futásra :)