Stirling

Múlt szombaton Stirlingben voltunk. Stirling egy kicsi és nem is különösebben szép városka, DE: William Wallace, a skótok nemzeti hőse itt aratta legnagyobb győzelmét az angolok ellen több mint 700 évvel ezelőtt.
Szegénykét kicsit később elfogták, addig fojtogatták, míg majdnem meghalt, aztán megcsonkították, megnyúzták és felnégyelték, majd lefejezték (biztosra mentek). Végül a darabjait különböző városokban aggatták ki elrettentésnek. De tény, hogy előtte párszor teljesen hülyét csinált az angolokból, többek között Stirlingben is, ahol 10.000 angolt kaszaboltak le a felkelők az ő vezetésével egy kis trükkel. Elvileg erről szól A rettenthetetlen, de igazából elég kevés köze van a történelemhez.
Először az ő emlékére épített Wallace Monument-et másztuk meg:

Ahonnan ilyen szép kilátás nyílt:

És ahol Oszkár megpróbált kitolni minket a csoportképből :)

 Aztán átautókáztunk a város másik végén lévő várba:

Itt einstandoltam egy ágyút:

de sajnos nem fért be a kocsiba, úgyhogy otthagytuk.
Összességében szuper nap volt, és örülök, hogy egy picivel többet tudok a skót történelemről, mint Mel Gibson.

Gombariadó

Két napja reggel egy gomba fogadott a zuhanykabin elején. Rettegek a pókoktól, de abban a percben jobban örültem volna egy nyolclábúnak, mint egy gusztustalan, 4 centis, barna gombának, ami vízszintesen állt kifele a csempéből. Ja, félreértés ne essék, nem penészgombáról beszélek, hanem igazi gombáról. Miután legyőztem a hányingeremet és sikítva hívtam Oszkárt, hogy küzdjön meg a lénnyel, azon kezdtem morfondírozni, hogy 1. hogy az istenbe bír egy gomba a csempére nőni??? 2. Mióta fürödtem egy gomba társaságában, ha már 4 centis??? 3. Sűrűbben kellene takarítanom a fürdőt! 

Zsebemben a világ

Vagyis megkaptam Anyutól előszülinapi ajándékként a világ legjobb telefonját. Na jó, talán nem a legjobb, de nekem tökéletes. És tegyük idézőjelbe: "telefon". Mert az, hogy lehet vele telefonálni... sokadlagos szempont :)

Nem állítom, hogy technofób vagyok, de ez a fajta technika teljesen elkerült az utóbbi pár évben. És tessék, mire észbe kapok, már 5 éves lemaradásom van és egy óvodás is ügyesebben nyomkodja az okostelefont, mint én. Két napja gyakorlatilag belenőtt a kezembe a telefon (elég addiktív játék), de még közel sem fedeztem fel rajta mindent. Hihetetlenül okos, gyakorlatilag egy komplett számítógép (6-szor erősebb processzorral mint az első asztali gépünké), feleslegessé tette a GPS-t, az MP3 lejátszót, a diktafont és hát igen... egy kicsit az élő emberi kapcsolatokat is.

Egyelőre elég nagy kihívást jelent 6X6mm-es "gombokat" eltalálni az ujjbegyemmel (képzelem milyen lehet virsliujjakkal ugyanezt nyomkodni), a konstans döbbenetről nem is beszélve, hogy e-mailt írok, híreket olvasok, zenét hallgatok, játszom, (és tényleg csak utolsó sorban telefonálok) egy tenyérnyi kütyün.

Ha belegondolok, hogy a mai gyerekek ezzel a technikával nőnek fel, nem csoda, hogy teljesen másképp gondolkodnak, viselkednek és reagálnak a világ dolgaira, mint mi, akik társasjátékokkal játszottunk meg fogócskáztunk a ház körül. Sokkal korábban sokkal többféle technikai dologgal találkoznak, amitől biztosan találékonyabbak és alkalmazkodóbbak, viszont úgy látom, hogy türelmetlenebbek is. Ha a telefonjában, TV-ben, számítógépen mindent megkap azonnal, máshol miért kellene egy percet is várnia: az iskolában, ha jelentkezik és nem szólítják fel; a piros lámpánál; a boltban, ha nem kerül rögtön sorra stb.