Paraben az ellenségem

Oszkár régóta mondogatja, hogy igazán elolvashatnám, milyen összetevőkből állnak a krémek, amiket magamra kenek.

Mióta az eszemet tudom, minden zuhanyzás után ég és viszket a bőröm. Az utóbbi időben ez súlyosbodott, már rendes allergiás sokkjaim voltak: izzadtam, kalapált a szívem miközben lángolt a bőröm. Úgy döntöttem, hogy ez már túl van a tolerálható szinten, utánajárok a dolognak. A Body Shop készít olyan tusfürdőt, amiben nincsenek parabének, szulfátok, illat- és színezőanyagok. Megvettem, kipróbáltam, és láss csodát, nem viszkettem. Másnap kipróbáltam egy új testápolót is, amiben nincsenek parabének (de minden más szar igen), és megint csak nem viszkettem. Így most kizárásos alapon arra következtetek, hogy allergiás vagyok a parabenre.

Annak ellenére, hogy eszméletlen boldog vagyok, amiért megszabadultam a nyüves viszketéstől, azért elgondolkodtató, hogy a kozmetikai cégek (a legnagyobbak is) milyen bizonyítottan egészségkárosító anyagokat használnak, mi meg tudatlanul magunkra kenünk mindent, aminek jó illata van.

A parabénekről bővebben itt.

Új családtag

Ő itt Penny, a 4 hetes Yorkshire Terrier, aki nemsokára a mi kutyusunk lesz. Illetve már kifizettük a foglalót rá, úgyhogy gyakorlatilag a bal fülcimpája már a mienk. Még 3-4 hetet tölt a mamájával Shilbottle-ben, addig van időm felkészülni kutyanevelésből :)

Szeretem a munkámat

Szoknom kell még az érzést, hogy nem gyötrelem bemennem dolgozni, és nem számolom vissza a perceket a munkaidő végéig. Meg azt is, hogy egy fűtött szobában dolgozom és senki sem korbácsolja a hátam, ha leülök, vagy teázgatok és beszélgetek. Egyáltalán azt, hogy van kivel beszélgetni. Hogy a munkám elvégzéséhez több mint 2 élő agysejtre van szükségem. (kicsit aggódom, hogy talán többre is, mint amennyivel rendelkezem:)) Hogy egy kutya akkor sem tudná megcsinálni a munkám, ha lenne szembefordítható hüvelykujja. Hogy egy nap 10 új angol szót tanulok (ebből 9 fogászati szakszó, a maradék 1 pedig a "Nagyon örülünk, hogy itt vagy és nem akarunk elijeszteni" valamilyen szinonimája) Azt is meg kell szokjam, hogy nem minimálbért keresek (nem fog sokáig tartani), hogy arra a kérdésre, hogy "What do you do?" azt válaszolom, hogy "I'm a clerical assistant". Hogy kerek 4 perc alatt érek be a munkahelyemre. Hogy 5 perccel a munkaidőm letelte előtt mosolyogva hazaküldenek, mondván, hogy nem kell túlzásba vinni a munkát, holnap is lesz nap.

Azt mondják, a jót könnyű megszokni, úgyhogy biztos nem kell sok idő, hogy hozzászokjak a fentiekhez. Ahhoz viszont annál több, hogy mindent megtanuljak. Hogy pontosan mit? Dundee megszámlálhatatlan fogorvosa kis zacskókban mindenféle fura dolgokat küld nekünk (félkész protézisek, minták, fogvédők, kézzel felfirkantott extra kérések stb.), amit nekem azonosítani kell és egy óriási papírra beírni az adatokat és az elvégzendő feladatokat. Végül kitalálni, hogy hova továbbítsam a munkát. Ahhoz viszont, hogy ezt meg tudjam csinálni, ismernem kell az összes protézis típust, a technikákat, amiket a fogtechnikus használ, a munka minden egyes fázisát, az anyagokat, amikkel dolgozik stb.

Hát ez el fog tartani egy darabig, tekintve, hogy a fogászattal kapcsolatos angol szókincsem egy elemből áll: tooth :)

Viszont ha ezt 3 hónap alatt ki tudom bővíteni úgy ezerre, akkor megtartanak, több órában, jobb fizetéssel és többféle feladattal (rendelések, könyvelés stb.)

Hello Mr Findley

Rohanok suliba, csak egy gyors helyzetjelentés: VAN MUNKÁM!! Most hívott Mr Findley, hogy megvolt a családi meeting, és szeretettel várnak, mint új munkatársukat. Ł7.50/óra, 9 óra/hét, 3 hónap próbaidő. Mit is mondhatnék, juhúúúúúúúúúúúúúúúúúúú :))))))))

Murder - A gyilkos tárlat

Egy héttel ezelőtt Ginát rávettem, hogy nézze meg velem a "gyilkosos kiállítást". Először csak elkerekedett a szeme, tényleg nem könnyű meggyőzni a barátaidat, hogy egy sorozatgyilkosokról szóló kiállításért pénzt adjanak. (nem is keveset: 3490 Ft, nincs diák és nyugdíjas jegy) Végül -gyanítom- inkább az én kedvemért jött el, mintsem meggyőződésből, hogy remekül fog szórakozni. Legnagyobb örömünkre viszont a kiállítás telitalálatnak bizonyult: szórakoztató és elgondolkodtató volt. A díszletek a legigényesebbek, amit valaha tárlaton láttam, a koncepció pedig eredeti és elsőosztályú.

Érkezéskor minden látogató kap egy fejhallgatót, majd 8 fős csoportokban indul a tárlatvezetés. Egy animátor teremről teremre kísér, melyek mindegyikében egy sorozatgyilkos történetét ismerjük meg. Minden információt a fejhallgatón keresztül, a narrátortól kapunk, miközben mindenki némán és döbbenten áll a félhomályos terem közepén a zseniálisan megkomponált és megvilágított díszletek között.

A másfél órás program egy ötletes levezetéssel zárul: egy "gyilkosoktól mentes", nyugodt szobában megpihenhet a sok rémségtől elborzadt látogató. Eközben pedig a narrátor felhívja figyelmünket a személyes felelősségünkre ezeknek a tragédiáknak a létrejöttében. Így a kiállítás nem marad teljesen öncélú (ijedezünk, szörnyülködünk, de közben szuperül szórakozunk), hanem egy olyan gondolattal enged útnak, ami még sokáig az ember fülében cseng.

Mindeközben pedig azon gondolkodtam, milyen biztató, hogy a kiállításszervezők tudnak reagálni a kor igényeire, képesek olyan tárlatot szervezni, amire jó eséllyel hajlandó lesz elmenni a ma nagykamasza és fiatal felnőttje, nem csak a középkorú és nyugdíjas értelmiségi. Mert lássuk be: az a tinédzser, aki már a facebookon sem olvassa el a hosszabb posztokat, a tv és videójátékok által pedig menthetetlenül és brutálisan túl van ingerelve, nem fog végignézni (és főképp nem végigolvasni) egy tárlatot középkori leletekkel és végeérhetetlen kiírásokkal. Ellenben lehet, hogy elmegy és megnézi a Murder-t.