Egy héttel ezelőtt felmondtam a benzinkúton, vagyis megpróbáltam felmondani. Mondtam a főnökömnek, hogy még egy hetet akarok dolgozni, aztán viszlát. Erre csak annyit kérdezett, hogy miért? Gondoltam nem kezdem el hosszasan ecsetelni, hogy azért, mert nem szeretek a fagyban szeneszsákokat pakolni meg havat lapátolni, és mert van egy olyan nagyképű rögeszmém, hogy a logopédus diplomámmal ennél többre vagyok hivatott. Szóval csak annyit mondtam, hogy azért, mert a férjem elkezdett Edinburgh-ban dolgozni és csak hétvégén láthatnám, de hétvégén meg én dolgozom, így sosem találkozunk. A ravasz banya erre gyakorlatilag kijelentette, hogy akkor hétfőn és pénteken továbbra is tudok dolgozni. Én meg agymosottan bólogattam, hogy hát i-i-igen. Majd kijöttem az irodájából, és NEEEEEEEM.
Végül nagy huzavona után (aminek során közölték, hogy mennyire csalódottak, amiért így cserben hagyom őket, ráadásul a sok jó után, amit ők értem tettek...) abban állapodtunk meg, hogy karácsonyig csinálom a hétfőket és a péntekeket, így nekik is van lehetőségük találni valakit a helyemre, aztán csókolom. Ebben a tudatban mentem be tegnap is dolgozni, majd mikor bezártam a boltot, szólt a banya, hogy beszélni akar velem. Ez alapvetően nem jó jel, de tekintve hogy már felmondtam, gondoltam nagy baj nem jöhet. Bementem, ő pedig csak annyit mondott, hogy átrendezték a shifteket, nem kell többet mennem. Erre gyanítom, hogy ilyen megdöbbent "most akkor ki vagyok rúgva??!" fejet vághattam, mert hozzátette, hogy hát ezt szerettem volna, így nekem is könnyebb lesz. Hát végül is igen. Állítom, csak azért csinálta ezt az egész cirkuszt, hogy ő küldhessen el. Ami persze baromira nem számít, a lényeg, hogy soha többet Darsie Autopoint. (kivéve ha pont abban az isten háta mögötti faluban fogy ki egyszer a benzin a kocsimból)
