Murphy

Tegnapelőtt, csaknem 3 havi sikertelen keresgélés után feladtam, hogy munkát találjak Edinburghban és Oszkárral megbeszéltük, hogy mindenki bekaphatja, hazamegyünk Magyarországra  (mert ha már úgysem tudok dolgozni, legalább hadd legyek munkanélküli otthon, a melegben, és ne a világ végén, a hidegben és esőben).

Ma délben, miközben 35 fokról, Velencei-tóról és tejfölös lángosról fantáziáltam, két állásközvetítő is felhívott két különböző álláslehetőséggel. Mindkettőre rávágtam, hogy persze, érdekel. Az egyik azóta már újra jelentkezett azzal, hogy átküldte az önéletrajzomat a cégnek, nekik nagyon tetszett, úgyhogy szeretnének csütörtökön interjúztatni. Az állásközvetítő meg holnap szeretne engem felkészíteni az interjúra.

Nem mintha elégedetlenkednék, de PONT MOST?! TÉNYLEG??

Futunk

Ugyan még csak egy hete, de az elszántságunkat mutatja, hogy egy hét alatt ötször voltunk futni. Kingával és Oszkárral beneveztünk egy 5km-es versenyre, ami június 8-án lesz. Így van még 4 hetünk, hogy felgyúrjuk magunkat. Első nap kerek 1km után nyúltam ki (Oszkárék pár száz méterrel később), ami hivatalosan is a teljesen kezdő szint alatt van :D (Találtam egy 8 hetes edzéstervet 5k-ra, ami azzal a feltételezéssel indul, hogy le tudok futni 1 mérföldet (1.6km)).

A verseny egyébként nagyon jó bulinak ígérkezik. Miközben futunk (=az életünkért küzdünk), féstékzáport zúdítanak ránk (olyasmi mint a paintball, csak nem fáj), a lényeg pedig, hogy a startnál kapott fehér póló a célbaérkezéskor a szivárvány minden színében pompázzon.

Ha azt túléltük, a következő megmérettetés a Zombifutóverseny. Itt a zombik üldözik az embereket. Ha utolérik és megharapják, az ember is zombivá változik, és ő is kergetni kezdi a többi embert. Szerintem az Edinburghiak nagyon értenek hozzá, hogyan dobjanak fel egy futóversenyt :)

Készen állunk az esti futásra :)