2014. március 24., hétfő

2014. március 20., csütörtök

Sárgabarackos süti

Íme a munkanélküliégem gyümölcse:

Sárgabarackos nyammm
Az utolsó munkanapomon búcsúajándékként kaptam recepteket és mérőpoharakat, hogy ne unatkozzam, amíg megtalálom álmaim új munkáját. Ma ki is próbáltam őket és nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. A tesztalanyok még élnek és azt állítják, hogy ízlett is nekik. Ha még sokáig nem találok munkát, a végén profi szakács leszek :)

Egyébként ma voltam egy állásközvetítő cégnél is. Előzőleg már kitöltettek velem egy pár órás online tesztet (matek, helyesírás, gépírás, Word, Excel), amit kiráztam Oszkár kisujjából :) Az "interjú" végülis arról szólt, hogy a interjúztató megdícsért a csinos külsőmért, a remek teszteredményemért és a kiváló munkatapasztalatomért. Mindezt olyan bűbájos és leereszkedő hangnemben, ahogyan egy másodikost dícsér meg a tanítónéni az ötös dolgozatáért. A végén már tényleg azon kezdtem morfondírozni, hogy ha ekkora zseni vagyok, hogy lehet, hogy még nincs munkám?!

Végül úgy köszönt el, hogy ha majd lesz megfelelő munka (időszakos irodai munkákra közvetítenek ki), akkor hívni fog. És (ezt teljesen komoly fejjel), hogy keljek fel minden reggel korán, de azért ne öltözzek fel csinosba, mert lehet, hogy nem lesz minden nap munka... :D

2014. március 17., hétfő

Munkakereső

Végső stádiumú munkakereső lettem. Ma a kuka szót munkahelynek értettem.

2014. március 16., vasárnap

Miért nem tetszik az American Hustle?

Oscar díjra jelölték, akkor biztos jó. Egy csomó híres színész játszik benne, tuti recept. Az egész film alatt a 70-es évek legnagyobb sláregei szólnak, király. Híres színészek idétlen ruhákat és parókákat hordanak, futás a moziba! Miért van az, hogy aki megálmodta ezt a filmet, a recept minden egyes hozzávalóját használta, a végeredmény mégis ehetetlen?

Talán mert látszik rajta, hogy a film célja az Oscar díj volt, és nem egy szerethető vagy legalább élvezhető darab alkotása. Nem készítettem statisztikát, de meggyőződésem, hogy az Oscarra jelölt filmek évről évre egyre hosszabbak. Az American Hustle a maga 137 percével kínzás. A két óránál hosszabb filmekért alapból büntetőpontokat adnék, ráadásul a hosszú játékidő itt teljesen indokolatlan.

A színészek tényleg szuperek, egyik-másik karakter egyenesen zseniális. Ugyanakkor végig az volt az érzésem, hogy túl sok figurát próbálnak a filmbe gyömöszölni, és mindegyiket meg akarják mutatni elölről, hátulról, miközben mind felszínes, majdhogynem sablonos marad. Úgy gondolom, hogy Irving és Sidney karakterében még rengeteg fantázia lett volna, szerettem volna többet tudni róluk, a múltjukról, az indítékaikról, miközben a film már a polgármesterre és De Niro (egyébként brilliáns) karakterére koncentrál. Elhiszem, hogy a filmnek nem volt célja a mély jellemábrázolás, ugyanakkor a sztori önmagában nem érdemes 137 percre.

Nagy baj azért nincs, az Oscart nem az American Hustle nyerte, úgyhogy 2013-ra nem emiatt az elnyújott vergődés miatt fogunk emlékezni.

2014. március 10., hétfő

Életjel

Élünk. Edinburghban. Dobozokból. :)

Ma reggel fél órán keresztül kétségbeesetten kerestem a cukrot. Mert ha már az egész kis világom a feje tetején áll, bassza meg, legalább hagy igyak egy teát.

Ma már vonattal mentem munkába. Ez volt az első vonatozásom Skóciában és nagyon élveztem. Kényelmes, meleg, tiszta, alig voltak rajta és gyönyörű helyeken megy. A napom legnyugisabb 2 órája volt, úgyhogy bár majdnem kétszer annyi ideig tartott, mintha kocsival mentem volna, holnap is vonattal megyek, hogy kipihenjem az itthon létet.

2014. március 4., kedd

Dundee vs Edinburgh

Me: So if people from Dundee are called Dundonians, what do you call people who live in Edinburgh?
A Dundonian: Idiots...

2014. március 1., szombat

Edinburgher

Mától hivatalosan is Edinburghiak lettünk!!! :) Kedden Kinga talált egy szép és megfizethető új építésű lakást a belvárosban. Még aznap estére megbeszélte a tulajjal, hogy megnézhetjük a lakást. Elmentünk, persze minden vadonat új és szép benne, úgyhogy rögtön rávágtuk, hogy szeretnénk kivenni. Okulva a korábbi tapasztalatokból viszont nem éltük bele magunkat, hogy ki is adja nekünk.

Kicsit furcsa volt, mert egyetlen dolgot kérdezett csak tőlünk, hogy mikor akarnánk beköltözni. Minden más ingatlanos még az anyánk cipőméretét is tudni akarta, ő viszont még azt sem kérdezte meg, hogy dolgozunk -e.

Két órával azután, hogy eljöttünk, felhívott minket, hogy ha szeretnénk, mienk a lakás. Megállapodtunk, hogy szombaton (vagyis ma) írjuk alá a szerződést. Mi ezalatt versenyt görcsöltünk azon, hogy biztosan csak át akar verni minket. Oszkár még a mostani ingatlanosunkhoz is elment tanácsot kérni. Darren, akitől a dundee-i lakást béreljük, összeírt pár kérdést, amit mindenképp kérdezzünk meg a pasitól, mielőtt aláírjuk a szerződést.

Ezt ma meg is tettük, szegény pasast keményen kivallattuk. Ő egész jól állta a sarat és nem vette sértésnek az akadékoskodásunkat. (Még az útleveléért is hazaküldtük, mert nem volt nála :)) Végig nagyon kedvesnek és segítőkésznek tűnt, már csak reméljük, hogy ez így is marad.

Holnap elkezdünk átcuccolni az új Oláh rezidenciába, aztán kezdődhet a munkakeresés.