2013. április 21., vasárnap

Fizetésemelésem története

A feltörő karrierem (haha) következő állomásaként a héten felajánlották, hogy júniustól dolgozzam heti 30 órát éééés még fizetésemelést is adnának: az eddigi Ł7.50 helyett Ł8.50-et. Amit egyébként boldogan el is fogadtam volna, de addigra Oszkár telebeszélte a fejemet, hogy nehogy 9 font alatt megállapodjak velük. Alkudjak, ő is ezt tette, és így lett ilyen szuper fizetése. Ne legyek szégyenlős, a skótokkal lehet alkudni. Na hát ezek után nem mehettem úgy haza, hogy: "Szívem, ezentúl 8.50-et fogok keresni." Összeszedtem minden bátorságomat és mondtam a főnöknek, hogy: izé, én 9 fontra gondoltam. Láttam az arcán, hogy nagyon megdöbbent, így gyorsan hozzátettem, hogy a sok utazás miatt nagyon sokat költök benzinre. Mondta, hogy ez végül is jogos, megbeszéli a papával. Én másnapig gyötrődtem, hogy mi a fenének szólaltam meg, nem kellett volna alkudozni, biztosan sértésnek vette, hogy elutasítom a nagylelkű ajánlatát. Ehhez képest másnap ezt a választ kaptam:
Főnök: "My dad is negotiable.... (hosszú hatásszünet, majd csibész mosollyal) to a certain point.
Én: "What does that mean?"
Főnök: "He said we could agree halfway."
Én nevetve: "8.75??!!"
Ő: "Yes..."

Így kaptam 1 font 25 pennys fizetésemelést és egy ígéretet, hogy 3-4 hónap múlva újra alkudozhatunk :)

2013. április 14., vasárnap

Állapotfrissítés

Rájöttem, hogy ezer éve nem írtam blogot, pedig ennyire azért nem eseménytelen az életünk.

Tegnap például Glasgow-ban voltunk. Egy most már kötelezőnek számító sushizással kezdtünk, aztán átsétáltunk az út túloldalára a Gallery of Modern Art-ba. Itt csatlakoztunk egy önkéntes tárlatvezető csajszihoz és a csoportjához. Oszkárék viszonylag gyorsan elvesztették az érdeklődésüket a modern művészeti darabok láttán ("Ne haragudjál, de ez a 4 ikeás doboz itt NEM művészet!"), és beültek egy különterembe filmet nézni. Eközben a csoportban egy idős skót bácsi hangot is adott a hasonló véleményének, miszerint ez nem művészet, és egyáltalán miért van kiállítva? A tárlatvezető csajszi okosan nem leoltotta, hogy "te tudatlan tök, ez igenis művészet, csak te nem érted", hanem ügyes célravezető kérdésekkel terelgette a bácsi gondolatait. Én teljesen elememben voltam, imádok ilyesmiről vitatkozni, úgyhogy végig velük maradtam és tök jókat beszélgettünk a képekről és szobrokról. A bácsi pedig végül őszintén megköszönte, hogy elgondolkodtattuk. :)

A napot az Ikea-ban zártuk, úgyhogy most éppen készül az új cipős- és ruhásszekrény.

Ja és Penny megtanult ugatni (most már hivatalosan nem-macska). Igaz, csak akkor csinálja, ha nagyon zaklatott és akkor is ilyen nagyon magas, szinte sikító hangon. Azóta igyekszünk nem felzaklatni.