A feltörő karrierem (haha) következő állomásaként a héten felajánlották, hogy júniustól dolgozzam heti 30 órát éééés még fizetésemelést is adnának: az eddigi Ł7.50 helyett Ł8.50-et. Amit egyébként boldogan el is fogadtam volna, de addigra Oszkár telebeszélte a fejemet, hogy nehogy 9 font alatt megállapodjak velük. Alkudjak, ő is ezt tette, és így lett ilyen szuper fizetése. Ne legyek szégyenlős, a skótokkal lehet alkudni. Na hát ezek után nem mehettem úgy haza, hogy: "Szívem, ezentúl 8.50-et fogok keresni." Összeszedtem minden bátorságomat és mondtam a főnöknek, hogy: izé, én 9 fontra gondoltam. Láttam az arcán, hogy nagyon megdöbbent, így gyorsan hozzátettem, hogy a sok utazás miatt nagyon sokat költök benzinre. Mondta, hogy ez végül is jogos, megbeszéli a papával. Én másnapig gyötrődtem, hogy mi a fenének szólaltam meg, nem kellett volna alkudozni, biztosan sértésnek vette, hogy elutasítom a nagylelkű ajánlatát. Ehhez képest másnap ezt a választ kaptam:
Főnök: "My dad is negotiable.... (hosszú hatásszünet, majd csibész mosollyal) to a certain point.
Én: "What does that mean?"
Főnök: "He said we could agree halfway."
Én nevetve: "8.75??!!"
Ő: "Yes..."
Így kaptam 1 font 25 pennys fizetésemelést és egy ígéretet, hogy 3-4 hónap múlva újra alkudozhatunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése