Szeretem a munkámat

Szoknom kell még az érzést, hogy nem gyötrelem bemennem dolgozni, és nem számolom vissza a perceket a munkaidő végéig. Meg azt is, hogy egy fűtött szobában dolgozom és senki sem korbácsolja a hátam, ha leülök, vagy teázgatok és beszélgetek. Egyáltalán azt, hogy van kivel beszélgetni. Hogy a munkám elvégzéséhez több mint 2 élő agysejtre van szükségem. (kicsit aggódom, hogy talán többre is, mint amennyivel rendelkezem:)) Hogy egy kutya akkor sem tudná megcsinálni a munkám, ha lenne szembefordítható hüvelykujja. Hogy egy nap 10 új angol szót tanulok (ebből 9 fogászati szakszó, a maradék 1 pedig a "Nagyon örülünk, hogy itt vagy és nem akarunk elijeszteni" valamilyen szinonimája) Azt is meg kell szokjam, hogy nem minimálbért keresek (nem fog sokáig tartani), hogy arra a kérdésre, hogy "What do you do?" azt válaszolom, hogy "I'm a clerical assistant". Hogy kerek 4 perc alatt érek be a munkahelyemre. Hogy 5 perccel a munkaidőm letelte előtt mosolyogva hazaküldenek, mondván, hogy nem kell túlzásba vinni a munkát, holnap is lesz nap.

Azt mondják, a jót könnyű megszokni, úgyhogy biztos nem kell sok idő, hogy hozzászokjak a fentiekhez. Ahhoz viszont annál több, hogy mindent megtanuljak. Hogy pontosan mit? Dundee megszámlálhatatlan fogorvosa kis zacskókban mindenféle fura dolgokat küld nekünk (félkész protézisek, minták, fogvédők, kézzel felfirkantott extra kérések stb.), amit nekem azonosítani kell és egy óriási papírra beírni az adatokat és az elvégzendő feladatokat. Végül kitalálni, hogy hova továbbítsam a munkát. Ahhoz viszont, hogy ezt meg tudjam csinálni, ismernem kell az összes protézis típust, a technikákat, amiket a fogtechnikus használ, a munka minden egyes fázisát, az anyagokat, amikkel dolgozik stb.

Hát ez el fog tartani egy darabig, tekintve, hogy a fogászattal kapcsolatos angol szókincsem egy elemből áll: tooth :)

Viszont ha ezt 3 hónap alatt ki tudom bővíteni úgy ezerre, akkor megtartanak, több órában, jobb fizetéssel és többféle feladattal (rendelések, könyvelés stb.)