Múlthét pénteken leautóztunk a keleti partra a Szarvasok szigetéhez. Azt mondják, egyike a világ 10 legszebb tengerpartjának, és ebben nem is kellett csalódjunk. Mire leállítottuk az autót, egy pasi már ott várt bennünket, és hadarni kezdte, hogy 1000 rúpia, speedboat, sziget, ebéd, vízesés, este haza... Ok, mehetünk. A speedboatot, amivel átvittek a szigetre, egy fiatal srác vezette olyan sebességgel és kanyarokkal, hogy megfogadtam, visszafele inkább úszok, mintsem hogy mégegyszer beüljek mögé.
Már a csónakban elkezdett fűzni minket egy másik helyi fiú, hogy menjünk parasailingezni (karabínerekkel hozzáerősítenek egy ejtőernyőhöz, amit egy csónak húz maga után) Persze, miért ne :) Szerencsére mi voltunk az elsők a csoportból, így nem volt időm ráparázni. "Ezt a lábadat tedd ide, azt oda, ezt itt fogd meg, azt ott, szevasz..." És már fel is szálltunk, a lábunk csak úgy fityegett a marha nagy semmiben 30 méterrel az Indiai óceán felett. Mire abbahagytam volna a remegést, jött a ráadás, amit előzőleg úgy írt le a srác, hogy kicsit majd beleér a lábatok a vízbe... A csónak lassított, mi pedig elkezdtünk baromi gyorsan közeledni a vízhez, aztán csobbanás, infarktus, óceán az arcunkba és gyorsan kiemelkedtünk. Mire a pulzusom újra 100 alá ért, kezdődött a leszállás. Nehéz szavakkal leírni, de megpróbálom :) Egy pár négyzetméteres, imbolygó, fa szigetecskén két srác kiabált és mutogatott egyrészt a csónakot vezetőnek, hogy mennyit menjen még, másrészt a mögém beszíjazott Oszkárnak, hogy a bal vagy a jobb oldali kötelet húzza. Biztos voltam benne, hogy vagy a vízbe fogunk bepottyanni ejtőernyőstül, vagy arra a fa tákolmányra fogunk felkenődni. Mikor már egész alacsonyan voltunk, az egyik fiú felugrott, elkapta Oszkár lábát és lehúzott minket a földre. Szinte elegáns landolás volt :)
Később csónakkal elvittek minket egy közeli vízeséshez, majd vissza ebédelni. A grillezett finomságok után jött a rumkostolás. 6 féle házi rumot kellett volna kipróbálnunk. Kókuszos, ananászos, passionfruitos, és itt kiestem a versenyből :)
Nem gondoltad, hogy ennek az ernyőnek a neve nem véletlenül kezdődik PARA-val? Én akkor sem mentem volna fel, ha ők fizetnek nekem, de ha akarod, én mindenkinek azt fogom mondani, hogy büszke vagyok, mert ilyen bátor vagy...
VálaszTörlés