2015. január 19., hétfő

Mauritius day 0 and day 1

Első napunk Mauritiuson. 36 órája nem aludtam, úgyhogy minden, amit leírok végtelenül szubjektív és a kimerültség torzító lencséjén átszűrt.

Nemrég ment le a nap (meglepően korán, 7 órakor), esik az eső, még mindig majdnem 30 fok van és olyan párás a levegő, hogy a légkondícionált szobából az erkélyre kilépve alig kapok levegőt. Nem egy tipikus közép-európai nyár. Biztosan kell majd egy pár nap, amíg hozzászokunk.
A madarak hihetetlen hangerővel koncerteznek a szállodát körbevevő fákon.

A Lux Grand Gaube egyébként egy óriási birtokon áll. Számtalan épülettel, 5 étteremmel, fél tucat medencével, spa centrummal, teniszpályákkal stb. Minden elegáns, gyönyörű és kifogástalanul tiszta, a személyzet készséges és udvarias. A szálloda fényűző luxusa viszont éles ellentétben áll azzal a nyomorral, ami szinte az egész szigetet jellemzi. Az átlag mauritiusi falvakban összezsúfolva, palából és rongyokból összetákolt építményekben, európai ember számára felfoghatatlan nyomorban él. Mikor a 24 órás utazás végén, a látszólag minden logikát nélkülöző utcarendszerben ráakadtunk a hotel birtokának a kapujára, mintha egy másik világba érkeztünk volna meg. A kontraszt óriási volt és bántó. Zavartan néztünk egymásra Oszkárral. Mindketten éreztük, hogy ez így nincsen rendben, nagyon torz az a társadalom, ahol az esztelen pazarlás és az éhező tömegek így élnek egymás mellett. Volt abban valami zavarbaejtő, majdhogynem szégyellnivaló, hogy átautóztunk a fél országon, szörnyülködtünk a körülményeken, majd behajtottunk a szálloda kapuján ebbe a másik univerzumba, és úgy tettünk, mintha a kettőnek nem lenne köze egymáshoz.

Lassan eláll az eső, a hőség és a tenger felől fújó szél percek alatt felszárítja az utakat. A nap utolsó sugarai is eltűnnek és a madarak is elcsendesednek. Hirtelen olyan nyugalom ül Grand Gaube-ra, amilyet elképzelni sem mertem volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése