Interjú Londonban

Már halogatom egy ideje, hogy írjak róla, csak hát hirtelen annyi dolgom lett. Nyelvvizsgára készülök (már csak két hét :S), vállaltam pár plusz műszakot (kicsit túlköltekeztünk mostanában) és szervezem a jövő évünket (Londonban!!).

A kis kiruccanásunknak Londonba most épp egy college interjú volt az apropója. Bár már felvettek egy másikba, ez (South Thames College) jobban tetszett, úgyhogy úgy éreztem, azért van tétje ennek a beszélgetésnek. A 8 órás autóút végére már egyrészt elhalt a fenekem, másrészt meg kezdtem nagyon izgulni. Ráadásul kocsiban, egy forgalmas csomópont melletti mozgássérült parkolóban átöltözni feledhetetlen élmény. A lényeg, hogy magamra öltöttem a legelegánsabb ruhámat és megcéloztam a college-ot. Ahogy a magassarkúmban tipegtem elveszve, remegve a college felé, valahogy érthetetlennek tűnt, hogy miért zsong-bong tovább a város, mintha ott se lennék, teljesen figyelmen kívül hagyva az én kínlódásomat.

Amint beléptem a college ajtaján, a látvány elterelte a figyelmemet a saját nyomoromról. Bár maga a college nagyon szép és modern, az interjúra várakozók inkább egy menekülttáborra hasonlítottak. Finoman szólva kilógtam a farmeros, szakadt pólós fekete tinédzserek sorából. A döbbenetből egy szlovákiai magyar lány rántott ki, aki meghallotta, hogy magyarul beszélek (telefonon Oszkárral), és boldogan lecsapott rám. Így már ketten voltunk szépen felöltözött, fehér lányok.

Az interjú maga tényleg inkább csak egy beszélgetés volt. A tanárnő oldaláról nagyrészt abból állt, hogy dicsérte az angolomat és kérdezgetett, hogy hol és hogyan és mennyi idő alatt tanultam meg ilyen jól angolul. Mondanom se kell, nőttem kb. 10 centit. Majd végül közölte, hogy -bár normálisan minden külfölditől egy 6.0-ás IELTS-et kérnek-, ez az én esetemben nevetséges lenne, így ő ad egy "unconditional offert", vagyis feltétel nélkül felvesz a kurzusra. :))

Hát nagyjából repülve hagytam el az épületet. Hogy felvettek, az hagyján, de hogy egy angol azt mondta, hogy fantasztikus az angolom, ennél szebbet nem is kívánhattam volna. A lelkesedésem csak valahol az ezt követő kétórás metrózás közepénél fogyott el... Ha indítanának egy kurzust a londoni metróhálózatról, arra is jelentkeznék.