Hétfő reggel az Aegonnál voltam hivatalos állásinterjúra. Múlthéten míg készültem az interjúra, kicsit utánanéztem a cégnek. Mégis csak legyen valami fogalmam róla, hogy mivel foglalkoznak és mit nyújtanak az alkalmazottaknak. A fizetés ugyan nem a legjobb, de a saját gym és étterem egész fellelkesített. Hétvégén már kezdtem aggódni, mert a számat még mindig nem tudtam rendesen kinyitni és a mosolygási kísérleteim is rendre fájdalmas fintorba torkollottak, de gondoltam, sebaj, dupla adag fájdalomcsillapítóval még egy karóbahúzást is kacagva elviselek.
Aztán tele lett a szám aftával (4-nél abbahagytam a számolást). Aztán hasmenésem lett. Fájt a torkom. Vasárnap este már kb úgy vonszoltam végig magam a dublini reptéren, mint akit összevertek. Hétfő reggel, 5 óra alvás után az önsajnálaton kívül már mást nem nagyon éreztem. Felhívtam az állásközvetítőt, hogy ha lehetséges, tegyük át máskorra az interjút. Mondta, hogy semmi gond, felhívja az Aegont és meglátja, mit tehet. Aztán nem hívott egy napig, úgyhogy felhívtam megint én. A válasz egy szépen kifejtett "így jártál" volt.
5 perc alatt meggyászoltam a még el sem kezdődött customer service representative karrieremet és elmentem dokihoz. A diagnózis gyakorlatilag: system shut down. Nincs semmi baj, csak nagyon legyengült a szervezetem, ezért a hasmenés meg a torokfájás meg az afták. Ezek azóta nagyjából elmúltak, így maradtak a számat sebesre bökdöső varratok (holnap megszabadulok tőlük, juhééé) meg az időnként az állkapcsomba hasító fájdalom.
P. S. Azt üzenem a fogtündérnek, hogy kapja be. Nem teszem a bölcsességfogamat a párna alá, mert maximum egy Ferrarival tudna kárpótolni ezért, azt meg úgyse hoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése