Az első ember, akit Londonba érve megpillantunk, az egy belőtt néger pasi, aki az út mellett a félméteres téglafalon egyensúlyozik (szerintem azt haluzta, hogy egy toronyház tetején van és ő Superman). A külváros amúgy erősen hajaz Kőbánya alsóra.
A következő 10 percben, amíg haladunk a belváros felé, továbbra sem látunk fehér embert, amitől kezdünk kicsit megzavarodni, meg aggódni, hogy jó helyen járunk -e. Később Andi elmondja, hogy az a része a városnak "kevésbé szép", és ott lehetőleg ne szálljunk le a metróról, ha épségben haza akarunk érni.
Egy kicsivel szebb részen megállunk vásárolni, ahol már jóval színesebb a kép: nemcsak négerek, hanem indiaiak és arabok is vannak.
Este lemegyünk egy pubba, ahol magyar a szakács, az egyik pincér és egy vendég is. Ezennel beigazolódik a gyanúnk: Londonban nem angolok élnek.
A metróvégállomáson egy kisebb vagyonért veszünk bérletet. Még a külvárosban is úgy hömpölyög a tömeg, hogy már-már szédülök tőle. A nyugodt, csöndes Dundee után London olyan mint egy ezerszínű, nyughatatlan hangyaboly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése