Ha lehetne, ezt a napot töröltetném a jegyzőkönyvből...
Reggel elindultunk első városnéző utunkra London belvárosába. A Buckingham palotát és az őrségváltást szerettük volna megnézni, de mire odaértünk, a palota előtti téren óriási tömeg volt, fürtökben lógtak az emberek mindenhol. Így aztán sajnos semmit sem láttunk az őrségváltásból, úgy ahogy a palotából sem, ugyanis esélyünk sem volt a bejárat közelébe jutni.
B tervünk a Madame Tussauds Múzeum (hírességekről mintázott élethű viaszbábuk) volt. A következő sokkot az a több száz ember és a kb. 100 méteres kanyargó sor okozta, ami a múzeum előtt fogadott minket. Lemondva a több órás sorban állás kecsegtető lehetőségéről C tervként célba vettük a Milleniumi Hidat. A 18 millió fontból épült híd London első gyalogos függőhídja. Az átadását követő harmadik napon lezárták, mert olyan erősen imbolygott oldalra, és csak két évvel (és 5 millió fonttal) később nyitották meg újra. Ezután megnéztük kívülről a Tate Modern-t és a St. Paul's Cathedral-t, majd a több órás metrózástól és röpke városnézéstől kimerülve elindultunk haza.
Valahogy egész nap az volt az érzésem, hogy London mind a 10 millió lakosa mindig ugyanott van és ugyanoda akar bejutni, mint mi. A 13 metróvonal mindegyike egész nap zsúfolt, és szinte nincs egy nyugodt pontja sem ennek a gigászi méretű városnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése