Murphy

Tegnapelőtt, csaknem 3 havi sikertelen keresgélés után feladtam, hogy munkát találjak Edinburghban és Oszkárral megbeszéltük, hogy mindenki bekaphatja, hazamegyünk Magyarországra  (mert ha már úgysem tudok dolgozni, legalább hadd legyek munkanélküli otthon, a melegben, és ne a világ végén, a hidegben és esőben).

Ma délben, miközben 35 fokról, Velencei-tóról és tejfölös lángosról fantáziáltam, két állásközvetítő is felhívott két különböző álláslehetőséggel. Mindkettőre rávágtam, hogy persze, érdekel. Az egyik azóta már újra jelentkezett azzal, hogy átküldte az önéletrajzomat a cégnek, nekik nagyon tetszett, úgyhogy szeretnének csütörtökön interjúztatni. Az állásközvetítő meg holnap szeretne engem felkészíteni az interjúra.

Nem mintha elégedetlenkednék, de PONT MOST?! TÉNYLEG??

Futunk

Ugyan még csak egy hete, de az elszántságunkat mutatja, hogy egy hét alatt ötször voltunk futni. Kingával és Oszkárral beneveztünk egy 5km-es versenyre, ami június 8-án lesz. Így van még 4 hetünk, hogy felgyúrjuk magunkat. Első nap kerek 1km után nyúltam ki (Oszkárék pár száz méterrel később), ami hivatalosan is a teljesen kezdő szint alatt van :D (Találtam egy 8 hetes edzéstervet 5k-ra, ami azzal a feltételezéssel indul, hogy le tudok futni 1 mérföldet (1.6km)).

A verseny egyébként nagyon jó bulinak ígérkezik. Miközben futunk (=az életünkért küzdünk), féstékzáport zúdítanak ránk (olyasmi mint a paintball, csak nem fáj), a lényeg pedig, hogy a startnál kapott fehér póló a célbaérkezéskor a szivárvány minden színében pompázzon.

Ha azt túléltük, a következő megmérettetés a Zombifutóverseny. Itt a zombik üldözik az embereket. Ha utolérik és megharapják, az ember is zombivá változik, és ő is kergetni kezdi a többi embert. Szerintem az Edinburghiak nagyon értenek hozzá, hogyan dobjanak fel egy futóversenyt :)

Készen állunk az esti futásra :)

10 jele annak, hogy ideje elmenned dolgozni

1. Egy ilyen listát írsz.
2. Tudod, hogy hány órakor viszik a szemetet.
3. Név szerint ismered a kukást.
4. Izgatottan várod a napi postát, noha nem rendeltél semmit.
5. A kutyád naponta hatszor sétál.
6. A hátsó lábaival is tud pacsit adni.
7.  Nem riaszt el a főzőtanfolyam gondolata.
8. Aggódsz, ha a szomszéd idős nénit nem látod egy napig.
9. Sorrendbe állítod az ételhordókat, attól függően, hogy milyen gyakran használod őket.
10. A lábtörlőd tisztább, mint egy átlag dolgozó ember ágyneműje.

Volt Aegon, nincs Aegon

Hétfő reggel az Aegonnál voltam hivatalos állásinterjúra. Múlthéten míg készültem az interjúra, kicsit utánanéztem a cégnek. Mégis csak legyen valami fogalmam róla, hogy mivel foglalkoznak és mit nyújtanak az alkalmazottaknak. A fizetés ugyan nem a legjobb, de a saját gym és étterem egész fellelkesített. Hétvégén már kezdtem aggódni, mert a számat még mindig nem tudtam rendesen kinyitni és a mosolygási kísérleteim is rendre fájdalmas fintorba torkollottak, de gondoltam, sebaj, dupla adag fájdalomcsillapítóval még egy karóbahúzást is kacagva elviselek.

Aztán tele lett a szám aftával (4-nél abbahagytam a számolást). Aztán hasmenésem lett. Fájt a torkom. Vasárnap este már kb úgy vonszoltam végig magam a dublini reptéren, mint akit összevertek. Hétfő reggel, 5 óra alvás után az önsajnálaton kívül már mást nem nagyon éreztem. Felhívtam az állásközvetítőt, hogy ha lehetséges, tegyük át máskorra az interjút. Mondta, hogy semmi gond, felhívja az Aegont és meglátja, mit tehet. Aztán nem hívott egy napig, úgyhogy felhívtam megint én. A válasz egy szépen kifejtett "így jártál" volt.

5 perc alatt meggyászoltam a még el sem kezdődött customer service representative karrieremet és elmentem dokihoz. A diagnózis gyakorlatilag: system shut down. Nincs semmi baj, csak nagyon legyengült a szervezetem, ezért a hasmenés meg a torokfájás meg az afták. Ezek azóta nagyjából elmúltak, így maradtak a számat sebesre bökdöső varratok (holnap megszabadulok tőlük, juhééé) meg az időnként az állkapcsomba hasító fájdalom.

P. S. Azt üzenem a fogtündérnek, hogy kapja be. Nem teszem a bölcsességfogamat a párna alá, mert maximum egy Ferrarival tudna kárpótolni ezért, azt meg úgyse hoz.

Magyarok mindenhol

Ezeket a krétarajzokat ma reggel találtam kutyasétáltatás közben.

Sárgabarackos süti

Íme a munkanélküliégem gyümölcse:

Sárgabarackos nyammm

Az utolsó munkanapomon búcsúajándékként kaptam recepteket és mérőpoharakat, hogy ne unatkozzam, amíg megtalálom álmaim új munkáját. Ma ki is próbáltam őket és nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. A tesztalanyok még élnek és azt állítják, hogy ízlett is nekik. Ha még sokáig nem találok munkát, a végén profi szakács leszek :)

Egyébként ma voltam egy állásközvetítő cégnél is. Előzőleg már kitöltettek velem egy pár órás online tesztet (matek, helyesírás, gépírás, Word, Excel), amit kiráztam Oszkár kisujjából :) Az "interjú" végülis arról szólt, hogy a interjúztató megdícsért a csinos külsőmért, a remek teszteredményemért és a kiváló munkatapasztalatomért. Mindezt olyan bűbájos és leereszkedő hangnemben, ahogyan egy másodikost dícsér meg a tanítónéni az ötös dolgozatáért. A végén már tényleg azon kezdtem morfondírozni, hogy ha ekkora zseni vagyok, hogy lehet, hogy még nincs munkám?!

Végül úgy köszönt el, hogy ha majd lesz megfelelő munka (időszakos irodai munkákra közvetítenek ki), akkor hívni fog. És (ezt teljesen komoly fejjel), hogy keljek fel minden reggel korán, de azért ne öltözzek fel csinosba, mert lehet, hogy nem lesz minden nap munka... :D

Munkakereső

Végső stádiumú munkakereső lettem. Ma a kuka szót munkahelynek értettem.

Miért nem tetszik az American Hustle?

Oscar díjra jelölték, akkor biztos jó. Egy csomó híres színész játszik benne, tuti recept. Az egész film alatt a 70-es évek legnagyobb sláregei szólnak, király. Híres színészek idétlen ruhákat és parókákat hordanak, futás a moziba! Miért van az, hogy aki megálmodta ezt a filmet, a recept minden egyes hozzávalóját használta, a végeredmény mégis ehetetlen?

Talán mert látszik rajta, hogy a film célja az Oscar díj volt, és nem egy szerethető vagy legalább élvezhető darab alkotása. Nem készítettem statisztikát, de meggyőződésem, hogy az Oscarra jelölt filmek évről évre egyre hosszabbak. Az American Hustle a maga 137 percével kínzás. A két óránál hosszabb filmekért alapból büntetőpontokat adnék, ráadásul a hosszú játékidő itt teljesen indokolatlan.

A színészek tényleg szuperek, egyik-másik karakter egyenesen zseniális. Ugyanakkor végig az volt az érzésem, hogy túl sok figurát próbálnak a filmbe gyömöszölni, és mindegyiket meg akarják mutatni elölről, hátulról, miközben mind felszínes, majdhogynem sablonos marad. Úgy gondolom, hogy Irving és Sidney karakterében még rengeteg fantázia lett volna, szerettem volna többet tudni róluk, a múltjukról, az indítékaikról, miközben a film már a polgármesterre és De Niro (egyébként brilliáns) karakterére koncentrál. Elhiszem, hogy a filmnek nem volt célja a mély jellemábrázolás, ugyanakkor a sztori önmagában nem érdemes 137 percre.

Nagy baj azért nincs, az Oscart nem az American Hustle nyerte, úgyhogy 2013-ra nem emiatt az elnyújott vergődés miatt fogunk emlékezni.

Életjel

Élünk. Edinburghban. Dobozokból. :)

Ma reggel fél órán keresztül kétségbeesetten kerestem a cukrot. Mert ha már az egész kis világom a feje tetején áll, bassza meg, legalább hagy igyak egy teát.

Ma már vonattal mentem munkába. Ez volt az első vonatozásom Skóciában és nagyon élveztem. Kényelmes, meleg, tiszta, alig voltak rajta és gyönyörű helyeken megy. A napom legnyugisabb 2 órája volt, úgyhogy bár majdnem kétszer annyi ideig tartott, mintha kocsival mentem volna, holnap is vonattal megyek, hogy kipihenjem az itthon létet.

Dundee vs Edinburgh

Me: So if people from Dundee are called Dundonians, what do you call people who live in Edinburgh?
A Dundonian: Idiots...

Edinburgher

Mától hivatalosan is Edinburghiak lettünk!!! :) Kedden Kinga talált egy szép és megfizethető új építésű lakást a belvárosban. Még aznap estére megbeszélte a tulajjal, hogy megnézhetjük a lakást. Elmentünk, persze minden vadonat új és szép benne, úgyhogy rögtön rávágtuk, hogy szeretnénk kivenni. Okulva a korábbi tapasztalatokból viszont nem éltük bele magunkat, hogy ki is adja nekünk.

Kicsit furcsa volt, mert egyetlen dolgot kérdezett csak tőlünk, hogy mikor akarnánk beköltözni. Minden más ingatlanos még az anyánk cipőméretét is tudni akarta, ő viszont még azt sem kérdezte meg, hogy dolgozunk -e.

Két órával azután, hogy eljöttünk, felhívott minket, hogy ha szeretnénk, mienk a lakás. Megállapodtunk, hogy szombaton (vagyis ma) írjuk alá a szerződést. Mi ezalatt versenyt görcsöltünk azon, hogy biztosan csak át akar verni minket. Oszkár még a mostani ingatlanosunkhoz is elment tanácsot kérni. Darren, akitől a dundee-i lakást béreljük, összeírt pár kérdést, amit mindenképp kérdezzünk meg a pasitól, mielőtt aláírjuk a szerződést.

Ezt ma meg is tettük, szegény pasast keményen kivallattuk. Ő egész jól állta a sarat és nem vette sértésnek az akadékoskodásunkat. (Még az útleveléért is hazaküldtük, mert nem volt nála :)) Végig nagyon kedvesnek és segítőkésznek tűnt, már csak reméljük, hogy ez így is marad.

Holnap elkezdünk átcuccolni az új Oláh rezidenciába, aztán kezdődhet a munkakeresés.

:)

Egy mondat, ami csak a mi háztartásunkban hangozhat el:
"Penny, ne ülj már rá a Pötyi fejére!"

Lakásproject

Továbbra sincs semmi. Nehéz feldolgozni a tényt, hogy Edinburghben sokkal több az albérletre vadászó, mint az albérlet, ennél fogva nem az albérlő diktál, a tulajdonos pedig nem veri a seggét a földhöz, ha valaki jelentkezik a hirdetésére. Az ingatlanosok konkrétan azt érzékeltetik az emberrel, hogy szivességet tesznek, ha megmutatnak egy lakást, és az, hogy beengedtek a lakásba, nem jelenti azt, hogy ki is adnák nekünk.

Se'baj, utána kérdeztem és kiderült, hogy Skóciában teljesen legális a csövezés. Ha Pennyt is befogjuk koldulni, amilyen kis cuki, egész szép pénz összejöhet. Talán még a munkakeresést is megúszom.

Zsebszótár albérletkeresőknek

large and spacious= nem adunk bútorokat, ezért a szoba tágasnak tűnik

close to good local amenities= az épület aljában kocsma üzemel

easy access to public transport= a lakás egy kétszer két sávos főútra néz

has recently been redecorated= az előző bérlő annyira lelakta, hogy kénytelenek voltunk kifesteni

available NOW= hosszú ideje sikertelenül próbálom kiadni

in a prestigious and quiet area= az Isten háta mögött, a harmadik medvecsapáson túl

single bedroom (ideal for study)= ablaktalan, kicsi szoba, ahova a kutyádat se dugnád be

Menni vagy maradni

Január elején Kinga előállt vele, hogy kiköltözik Edinburgh-ba. Dundee egy élhetetlen hely, munkalehetőség alig, ide visszajönnie tehát öngyilkosság volna, ebben megegyeztünk. Mi megyünk vele? Persze, hogy megyünk.

Aztán mikor a kezdeti lelkesedés alább hagyott, elkezdtük realizálni az ezzel járó áldozatokat. Akkor is megyünk, ha a Máté nem akar jönni, nekem ki kell lépnem a munkahelyemről és a drágább albérlet miatt kevesebb pénzt fogunk tudni félretenni? 

Egyre több érv gyűlt össze mindkét oldalon, én pedig kezdtem bepánikolni. A választás lehetősége szép lassan döntési kényszerré változott, ami megbénított. Ekkor jutott eszembe egy régi történet. Akkor nem városok között kellett választanom, hanem két férfi között. Bárkit választottam volna, a másik elhagyása iszonyatosan fájdalmas lett volna. Az önzőségem és a éretlenségem miatt kerültem ebbe a helyzetbe és kívülről nézve biztosan nem én voltam a sajnálatra méltó ebben a háromszögben, mégis szenvedtem. A lelkiismeretfurdaláson túl kínzott a választás kényszere is. Tudtam, hogy döntenem kell, de fogalmam sem volt, hogy mi a helyes és helytelen. Egy két lábon járó kérdőjellé változtam, és egyre idegesebben és kétségbeesettebben próbáltam elhatározásra jutni. Ahelyett azonban, hogy egy átgondolt érveken nyugvó, érett döntést hoztam volna, tudatosan vállalva a következményeket, csak ügyetlenül lavíroztam közöttük. Végül az egyikük döntött helyettem és szakított.

Látszólag talán nincs sok hasonlóság a két szituáció között, de tisztán érztem, ahogy ugyanaz a folyamat játszódik le bennem, ami akkor. Megbénít a tudat, hogy muszáj választanom, és addig kínlódok, míg valaki dönt helyettem. És abban a pillanatban tudtam, hogy nem hagyom, hogy a körülmények vagy bárki más hozza meg a döntést, és azt sem, hogy a lehetőség, hogy Edinburgh-ban élhetek, egy fojtogató döntési kényszerré korcsosuljon, ahol már azon van a hangsúly, hogy mit kell feladnom érte és nem azokon a nagyszerű dolgokon, amik ott várnak ránk.

Hétfőn felmondtam a munkahelyemen és ha semmi nem szól közbe, hat hét múlva már Edinburghban fogunk lakni.

Laptop

Tegnap megérkezett az új laptopom:

Még csak a kísérletezési fázisban vagyok, zavarba ejtően okos ez a kis gép :) Viszont máris imádom: hihetetkenül könnyű (1,36 kg) és vékony, ami drasztikus különbség az előzőhöz képest. A tapiképernyőtől és attól, hogy kb 5 másodperc alatt betölt, olyan, mint egy tablet, de mégis teljes értékű számítógép.
Reggel munkába menet jobb híján beletettem a régi laptopom táskájába. Úgy nézett ki, mint mikor én felveszem Oszkár pólóját :)

Kicsit objektívebb és szakszerűbb leírás itt: http://www.hardver-teszt.hu/news.php?newsID=2159