Új családtag

Ő itt Penny, a 4 hetes Yorkshire Terrier, aki nemsokára a mi kutyusunk lesz. Illetve már kifizettük a foglalót rá, úgyhogy gyakorlatilag a bal fülcimpája már a mienk. Még 3-4 hetet tölt a mamájával Shilbottle-ben, addig van időm felkészülni kutyanevelésből :)

Szeretem a munkámat

Szoknom kell még az érzést, hogy nem gyötrelem bemennem dolgozni, és nem számolom vissza a perceket a munkaidő végéig. Meg azt is, hogy egy fűtött szobában dolgozom és senki sem korbácsolja a hátam, ha leülök, vagy teázgatok és beszélgetek. Egyáltalán azt, hogy van kivel beszélgetni. Hogy a munkám elvégzéséhez több mint 2 élő agysejtre van szükségem. (kicsit aggódom, hogy talán többre is, mint amennyivel rendelkezem:)) Hogy egy kutya akkor sem tudná megcsinálni a munkám, ha lenne szembefordítható hüvelykujja. Hogy egy nap 10 új angol szót tanulok (ebből 9 fogászati szakszó, a maradék 1 pedig a "Nagyon örülünk, hogy itt vagy és nem akarunk elijeszteni" valamilyen szinonimája) Azt is meg kell szokjam, hogy nem minimálbért keresek (nem fog sokáig tartani), hogy arra a kérdésre, hogy "What do you do?" azt válaszolom, hogy "I'm a clerical assistant". Hogy kerek 4 perc alatt érek be a munkahelyemre. Hogy 5 perccel a munkaidőm letelte előtt mosolyogva hazaküldenek, mondván, hogy nem kell túlzásba vinni a munkát, holnap is lesz nap.

Azt mondják, a jót könnyű megszokni, úgyhogy biztos nem kell sok idő, hogy hozzászokjak a fentiekhez. Ahhoz viszont annál több, hogy mindent megtanuljak. Hogy pontosan mit? Dundee megszámlálhatatlan fogorvosa kis zacskókban mindenféle fura dolgokat küld nekünk (félkész protézisek, minták, fogvédők, kézzel felfirkantott extra kérések stb.), amit nekem azonosítani kell és egy óriási papírra beírni az adatokat és az elvégzendő feladatokat. Végül kitalálni, hogy hova továbbítsam a munkát. Ahhoz viszont, hogy ezt meg tudjam csinálni, ismernem kell az összes protézis típust, a technikákat, amiket a fogtechnikus használ, a munka minden egyes fázisát, az anyagokat, amikkel dolgozik stb.

Hát ez el fog tartani egy darabig, tekintve, hogy a fogászattal kapcsolatos angol szókincsem egy elemből áll: tooth :)

Viszont ha ezt 3 hónap alatt ki tudom bővíteni úgy ezerre, akkor megtartanak, több órában, jobb fizetéssel és többféle feladattal (rendelések, könyvelés stb.)

Hello Mr Findley

Rohanok suliba, csak egy gyors helyzetjelentés: VAN MUNKÁM!! Most hívott Mr Findley, hogy megvolt a családi meeting, és szeretettel várnak, mint új munkatársukat. Ł7.50/óra, 9 óra/hét, 3 hónap próbaidő. Mit is mondhatnék, juhúúúúúúúúúúúúúúúúúúú :))))))))

Murder - A gyilkos tárlat

Egy héttel ezelőtt Ginát rávettem, hogy nézze meg velem a "gyilkosos kiállítást". Először csak elkerekedett a szeme, tényleg nem könnyű meggyőzni a barátaidat, hogy egy sorozatgyilkosokról szóló kiállításért pénzt adjanak. (nem is keveset: 3490 Ft, nincs diák és nyugdíjas jegy) Végül -gyanítom- inkább az én kedvemért jött el, mintsem meggyőződésből, hogy remekül fog szórakozni. Legnagyobb örömünkre viszont a kiállítás telitalálatnak bizonyult: szórakoztató és elgondolkodtató volt. A díszletek a legigényesebbek, amit valaha tárlaton láttam, a koncepció pedig eredeti és elsőosztályú.

Érkezéskor minden látogató kap egy fejhallgatót, majd 8 fős csoportokban indul a tárlatvezetés. Egy animátor teremről teremre kísér, melyek mindegyikében egy sorozatgyilkos történetét ismerjük meg. Minden információt a fejhallgatón keresztül, a narrátortól kapunk, miközben mindenki némán és döbbenten áll a félhomályos terem közepén a zseniálisan megkomponált és megvilágított díszletek között.

A másfél órás program egy ötletes levezetéssel zárul: egy "gyilkosoktól mentes", nyugodt szobában megpihenhet a sok rémségtől elborzadt látogató. Eközben pedig a narrátor felhívja figyelmünket a személyes felelősségünkre ezeknek a tragédiáknak a létrejöttében. Így a kiállítás nem marad teljesen öncélú (ijedezünk, szörnyülködünk, de közben szuperül szórakozunk), hanem egy olyan gondolattal enged útnak, ami még sokáig az ember fülében cseng.

Mindeközben pedig azon gondolkodtam, milyen biztató, hogy a kiállításszervezők tudnak reagálni a kor igényeire, képesek olyan tárlatot szervezni, amire jó eséllyel hajlandó lesz elmenni a ma nagykamasza és fiatal felnőttje, nem csak a középkorú és nyugdíjas értelmiségi. Mert lássuk be: az a tinédzser, aki már a facebookon sem olvassa el a hosszabb posztokat, a tv és videójátékok által pedig menthetetlenül és brutálisan túl van ingerelve, nem fog végignézni (és főképp nem végigolvasni) egy tárlatot középkori leletekkel és végeérhetetlen kiírásokkal. Ellenben lehet, hogy elmegy és megnézi a Murder-t.

Viszlát benzinkút avagy most akkor ki vagyok rúgva??

Egy héttel ezelőtt felmondtam a benzinkúton, vagyis megpróbáltam felmondani. Mondtam a főnökömnek, hogy még egy hetet akarok dolgozni, aztán viszlát. Erre csak annyit kérdezett, hogy miért? Gondoltam nem kezdem el hosszasan ecsetelni, hogy azért, mert nem szeretek a fagyban szeneszsákokat pakolni meg havat lapátolni, és mert van egy olyan nagyképű rögeszmém, hogy a logopédus diplomámmal ennél többre vagyok hivatott. Szóval csak annyit mondtam, hogy azért, mert a férjem elkezdett Edinburgh-ban dolgozni és csak hétvégén láthatnám, de hétvégén meg én dolgozom, így sosem találkozunk. A ravasz banya erre gyakorlatilag kijelentette, hogy akkor hétfőn és pénteken továbbra is tudok dolgozni. Én meg agymosottan bólogattam, hogy hát i-i-igen. Majd kijöttem az irodájából, és NEEEEEEEM.

Végül nagy huzavona után (aminek során közölték, hogy mennyire csalódottak, amiért így cserben hagyom őket, ráadásul a sok jó után, amit ők értem tettek...) abban állapodtunk meg, hogy karácsonyig csinálom a hétfőket és a péntekeket, így nekik is van lehetőségük találni valakit a helyemre, aztán csókolom. Ebben a tudatban mentem be tegnap is dolgozni, majd mikor bezártam a boltot, szólt a banya, hogy beszélni akar velem. Ez alapvetően nem jó jel, de tekintve hogy már felmondtam, gondoltam nagy baj nem jöhet. Bementem, ő pedig csak annyit mondott, hogy átrendezték a shifteket,  nem kell többet mennem. Erre gyanítom, hogy ilyen megdöbbent "most akkor ki vagyok rúgva??!" fejet vághattam, mert hozzátette, hogy hát ezt szerettem volna, így nekem is könnyebb lesz. Hát végül is igen. Állítom, csak azért csinálta ezt az egész cirkuszt, hogy ő küldhessen el. Ami persze baromira nem számít, a lényeg, hogy soha többet Darsie Autopoint. (kivéve ha pont abban az isten háta mögötti faluban fogy ki egyszer a benzin a kocsimból)

"Semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik"

Most hívott Mr Findlay (pontosan akkor, amikorra ígérte - jó pont), viszont nem a legjobb hírrel: nagyon tetszik neki az önéletrajzom, külön értékeli, hogy értek a számítógépekhez (jól van na, mindenki szépít egy kicsit az önéletrajzában), szóval tökéletes lennék a posztra, DE: és itt következett egy hosszadalmas és zavaros magyarázkodás, amiből azt vettem ki, hogy a család, akikkel együtt csinálja az üzletet, nem teljesen ért egyet azzal, hogy ő felvesz engem ismeretlenül, "versenytárgyalás" nélkül és most azonnal.

A lényeg: azt mondta, hogy most nem mond sem igent, sem nemet, és majd jövő hét pénteken felhív, hogy hogy áll a dolog. Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent. Túl szép volt, hogy igaz legyen?

Szerencsecsillag

Az utóbbi időben gyanúsan magas a mázlifaktorunk. Oszkár megkapta álmai munkáját: egy meseszép irodában programozik Edinburgh központjában, a Scott Monument lábánál (és egy Whittard bolt közvetlen szomszédságában). Ráadásul valahogy az az érzésem, hogy annyira szereti, hogy akkor is bejárna, ha neki kellene fizetnie, hogy dolgozhasson.

Az egyetlen baj csak az, hogy reggel 8-kor elindul és este 8-ra ér haza. Így alig látom, plusz rám hárulnak olyan dolgok, mint pl. főzés... és nem is folytatom. Ezért hát a büszkeségbe és örömbe vegyül egy kis "Úristen, akkor én most háztartásbeli leszek vagy miaszösz" para. Meg őszintén szólva elég kiábrándító, hogy én emellett egy benzinkúton a 10 fokban fagyoskodok, szeneszsákokat emelgetek és egerek elől menekülök. Mindezt úgy, hogy a havi fizum kevesebb, mint Oszkár 3 napi bére. Szóval kb. múlt péntekre eljutottam odáig, hogy ha már nem a pénzért, nem a túlélésért csinálom, akkor miért is?? Innen pedig már csak egy lépés gondolatban az, hogy "szakadjon meg a benzinkút, ennél én jobbat érdemlek" - megigazítom a tiarát a fejemen és elsétálok.

Mire szeneszsák pakolgatás közben ennek a gondolatnak a végére értem, besétált az ajtón a megváltás. Szó szerint: Mr Findley állandó vásárlónk a benzinkúton, és pénteken miután fizetett, megkérdezte, hogy amúgy nem lenne -e kedvem az irodájában dolgozni... Kis híján a nyakába ugrottam, úgy mondtam, hogy: Yessss :)

Ilyen egyébként nem hiszem, hogy valaha is történt velem. Mármint, hogy valami nagyon nagyon jó dolog az ölembe esett és a kisujjamat sem kellett mozdítanom érte, csak rágondolnom. Azt hittem, hogy a "jó helyen voltam jó időben" típusú mázlisták egy másik univerzumban élnek. Úgy tűnik, mégsem. :)