Edinburgher

Mától hivatalosan is Edinburghiak lettünk!!! :) Kedden Kinga talált egy szép és megfizethető új építésű lakást a belvárosban. Még aznap estére megbeszélte a tulajjal, hogy megnézhetjük a lakást. Elmentünk, persze minden vadonat új és szép benne, úgyhogy rögtön rávágtuk, hogy szeretnénk kivenni. Okulva a korábbi tapasztalatokból viszont nem éltük bele magunkat, hogy ki is adja nekünk.

Kicsit furcsa volt, mert egyetlen dolgot kérdezett csak tőlünk, hogy mikor akarnánk beköltözni. Minden más ingatlanos még az anyánk cipőméretét is tudni akarta, ő viszont még azt sem kérdezte meg, hogy dolgozunk -e.

Két órával azután, hogy eljöttünk, felhívott minket, hogy ha szeretnénk, mienk a lakás. Megállapodtunk, hogy szombaton (vagyis ma) írjuk alá a szerződést. Mi ezalatt versenyt görcsöltünk azon, hogy biztosan csak át akar verni minket. Oszkár még a mostani ingatlanosunkhoz is elment tanácsot kérni. Darren, akitől a dundee-i lakást béreljük, összeírt pár kérdést, amit mindenképp kérdezzünk meg a pasitól, mielőtt aláírjuk a szerződést.

Ezt ma meg is tettük, szegény pasast keményen kivallattuk. Ő egész jól állta a sarat és nem vette sértésnek az akadékoskodásunkat. (Még az útleveléért is hazaküldtük, mert nem volt nála :)) Végig nagyon kedvesnek és segítőkésznek tűnt, már csak reméljük, hogy ez így is marad.

Holnap elkezdünk átcuccolni az új Oláh rezidenciába, aztán kezdődhet a munkakeresés.

:)

Egy mondat, ami csak a mi háztartásunkban hangozhat el:
"Penny, ne ülj már rá a Pötyi fejére!"

Lakásproject

Továbbra sincs semmi. Nehéz feldolgozni a tényt, hogy Edinburghben sokkal több az albérletre vadászó, mint az albérlet, ennél fogva nem az albérlő diktál, a tulajdonos pedig nem veri a seggét a földhöz, ha valaki jelentkezik a hirdetésére. Az ingatlanosok konkrétan azt érzékeltetik az emberrel, hogy szivességet tesznek, ha megmutatnak egy lakást, és az, hogy beengedtek a lakásba, nem jelenti azt, hogy ki is adnák nekünk.

Se'baj, utána kérdeztem és kiderült, hogy Skóciában teljesen legális a csövezés. Ha Pennyt is befogjuk koldulni, amilyen kis cuki, egész szép pénz összejöhet. Talán még a munkakeresést is megúszom.

Zsebszótár albérletkeresőknek

large and spacious= nem adunk bútorokat, ezért a szoba tágasnak tűnik

close to good local amenities= az épület aljában kocsma üzemel

easy access to public transport= a lakás egy kétszer két sávos főútra néz

has recently been redecorated= az előző bérlő annyira lelakta, hogy kénytelenek voltunk kifesteni

available NOW= hosszú ideje sikertelenül próbálom kiadni

in a prestigious and quiet area= az Isten háta mögött, a harmadik medvecsapáson túl

single bedroom (ideal for study)= ablaktalan, kicsi szoba, ahova a kutyádat se dugnád be

Menni vagy maradni

Január elején Kinga előállt vele, hogy kiköltözik Edinburgh-ba. Dundee egy élhetetlen hely, munkalehetőség alig, ide visszajönnie tehát öngyilkosság volna, ebben megegyeztünk. Mi megyünk vele? Persze, hogy megyünk.

Aztán mikor a kezdeti lelkesedés alább hagyott, elkezdtük realizálni az ezzel járó áldozatokat. Akkor is megyünk, ha a Máté nem akar jönni, nekem ki kell lépnem a munkahelyemről és a drágább albérlet miatt kevesebb pénzt fogunk tudni félretenni? 

Egyre több érv gyűlt össze mindkét oldalon, én pedig kezdtem bepánikolni. A választás lehetősége szép lassan döntési kényszerré változott, ami megbénított. Ekkor jutott eszembe egy régi történet. Akkor nem városok között kellett választanom, hanem két férfi között. Bárkit választottam volna, a másik elhagyása iszonyatosan fájdalmas lett volna. Az önzőségem és a éretlenségem miatt kerültem ebbe a helyzetbe és kívülről nézve biztosan nem én voltam a sajnálatra méltó ebben a háromszögben, mégis szenvedtem. A lelkiismeretfurdaláson túl kínzott a választás kényszere is. Tudtam, hogy döntenem kell, de fogalmam sem volt, hogy mi a helyes és helytelen. Egy két lábon járó kérdőjellé változtam, és egyre idegesebben és kétségbeesettebben próbáltam elhatározásra jutni. Ahelyett azonban, hogy egy átgondolt érveken nyugvó, érett döntést hoztam volna, tudatosan vállalva a következményeket, csak ügyetlenül lavíroztam közöttük. Végül az egyikük döntött helyettem és szakított.

Látszólag talán nincs sok hasonlóság a két szituáció között, de tisztán érztem, ahogy ugyanaz a folyamat játszódik le bennem, ami akkor. Megbénít a tudat, hogy muszáj választanom, és addig kínlódok, míg valaki dönt helyettem. És abban a pillanatban tudtam, hogy nem hagyom, hogy a körülmények vagy bárki más hozza meg a döntést, és azt sem, hogy a lehetőség, hogy Edinburgh-ban élhetek, egy fojtogató döntési kényszerré korcsosuljon, ahol már azon van a hangsúly, hogy mit kell feladnom érte és nem azokon a nagyszerű dolgokon, amik ott várnak ránk.

Hétfőn felmondtam a munkahelyemen és ha semmi nem szól közbe, hat hét múlva már Edinburghban fogunk lakni.

Laptop

Tegnap megérkezett az új laptopom:

Még csak a kísérletezési fázisban vagyok, zavarba ejtően okos ez a kis gép :) Viszont máris imádom: hihetetkenül könnyű (1,36 kg) és vékony, ami drasztikus különbség az előzőhöz képest. A tapiképernyőtől és attól, hogy kb 5 másodperc alatt betölt, olyan, mint egy tablet, de mégis teljes értékű számítógép.
Reggel munkába menet jobb híján beletettem a régi laptopom táskájába. Úgy nézett ki, mint mikor én felveszem Oszkár pólóját :)

Kicsit objektívebb és szakszerűbb leírás itt: http://www.hardver-teszt.hu/news.php?newsID=2159

The View & Loch Brandy

Na jó, tényleg botrányosan régen nem írtam. Pedig ennyire azért nem eseménytelen az életünk.

Csütörtökön például elmentünk egy csodaszép étterembe Wormitban (1400 lélekszámú skót metropolisz). Az étterem a beszédes The View nevet kapta, úgyanis a Tay folyó túlsó partján van, ahonnan elképesztő kilátás nyílik az éjszakai fényekben úszó Dundee-ra. És mindennek tetejébe a kaja is isteni finom volt: életem legfinomabb királyrákját és sajttortáját ettem.

Múlt hétvégén pedig elhatároztuk, hogy undorító skót tél ide vagy oda, mi akkor is túrázni fogunk. Ki is néztünk egy viszonylag rövid útvonalat Loch Brandy-hez. Amint kiszálltunk a kocsiból, rádöbbentünk, hogy mi itt egyszer már voltunk. Mikor Tomiék két évvel ezelőtt meglátogattak minket, pont ezt az útvonalat jártuk be velük. (Ennek mekkora esélye van??) Mindenesetre a táj gyönyörű, úgyhogy eszünkbe se jutott visszafordulni. Azért amikor a kopasz hegyoldalon a 60 km/h-s szél elkezdte az arcunkba csapni a jeges esőt, akkor megfogadtuk, hogy legközelebb erdős helyre megyünk, ahol a fák megvédenek bennünket.