London 6. nap

Úgy gondoltuk, hogy adunk még egy esélyt a Buckingham palotának és az őrségváltásnak, mert az útikönyvek szerint ez kihagyhatatlan. Hiba volt. Nem akarok szadistának tűnni, de azt szeretném, ha az útikönyvírók életük hátralévő részében minden egyes délelőtt az őrségváltást néznék...
Ami jó, hogy a palotához a St. James parkon át mentünk, ami szerintem London legszebb parkja:

Tele van mókusokkal, akik szerencsére elég bátrak (évente öt és fél millióan sétálnak át parkon, így volt lehetőségük megszokni az embereket), ezért lehet őket kézből etetni és nagyon közelről fotózni:

És vannak zabálnivaló bébikacsák is, akikkel nem lehet betelni:

Már a parkban is nagyon sokan voltak (itt tényleg mindenki turista, mert más épeszű ember nem megy hétfő reggel parkokba), de mire a palota előtti térre értünk, már mozdulni sem lehetett. Még így is viszonylag jó helyünk volt, így egy óra nyomorgás után a tűző napon, én Oszkár nyakából ezt láttam:

Ő meg utólag azt, amit én videóztam.
Szerencsére még az őrségváltás előtt sikerült lefotózni ezeket a csinos fiúkat:

Ezzel pont elegünk is lett a turista attrakciókból, úgyhogy gyorsan elmetróztunk Camden Town-ba, hogy egy kicsit jól is érezzük magunkat Londonban. Megismételtük az előző napi lakmározást a piacon és a hosszú ujjú pólóink helyett vettünk rövid ujjú londonosakat :) Aztán visszautaztunk a belvárosba, fotózkodtunk a Trafalgar Square-en,

..., és bementünk a hátam mögött látható National Gallery-be. Mivel ez a világ egyik legnagyobb képtára 2300 festménnyel, nem próbáltuk meg az egészet bejárni. Szerencsére a londoniak gondoltak a hozzánk hasonlóan felületes turistákra, ezért naponta kétszer indítanak egy órás ídegenvezetős túrát, ami a leghíresebb képek bemutatásával ízelítőt ad a galériából. Bár már nagyon fáradtak voltunk, én különösen élveztem a túrát. Az idegenvezetőnk egy bűbájos néni volt, aki megjelenésében és beszédstílusában is rettentően hasonlított a Nagyimra.
Este még felültünk a London Eye-ra:

Mivel a belvárost korábban már sokszor láttuk fölülről, alulról, hajóról, stb., ezért maga a kilátás már nem volt akkora durranás, inkább a high tech "buborék" kötött le, amiben utaztunk:

Plusz megnézhettünk egy ötperces 4D filmet a kerékről. Tűkön ültem, hogy mi lehet a 4. dimenzió... Mikor a a képen szappanbuborékok szálltak, befújtak a vetítőterembe egy kis buborékot, mikor havazott, jött a nyakunkba a műhó, és mikor a filmbeli madár a felhők fölött repült, a lábunk alatt szárazjeget fújtak. Ja és mindezt ilyen mókás szemüvegekkel néztük: