VAN MUNKÁM (?)

Anyukám rám szólt, hogy írjak, úgyhogy íme. :) Ja és Apukám és Fati is szólt, hogy nem elég személyes a blogom, úgyhogy íme. :)
Egy pillanat alatt megkaptam mindent, amire az elmúlt pár hónapban vágytam. Egyrészt leírhatatlanul boldog vagyok, másrészt meg iszonyúan be vagyok szarva. Izgulok, aggódok, és minél inkább közeledik a kedd, annál több zavaros gondolatom van. Egyszóval, higgyétek el, nem akarnátok most a fejemben lenni.
És hogy mi lesz kedden? Az első munkanapom? Tegyük fel, hogy az a két szó, amit egy bizonyos telefonbeszélgetésből megértettem, arra utal, hogy felvettek dolgozni. Tegyük fel, hogy ez a munkahely St. Andrews-ban van, ahol állásinterjún voltam (az egyetlen állásinterjúmon). Ez esetben vége a gyűlölt eltartott-haszontalan-önértékelési zavaros időszakomnak, és következik a második felnőtté válásom, munkával és pénzzel!! Túl szép, hogy el merjem hinni.
A sors fintorának köszönhetően az iskolában is kedden lesz az első napom. Valójában a sulival és pár "szaktárssal" már megismerkedtem csütörtökön a tesztírásnál, amitől csak még sokkal jobban várom ezt az évet. Nagyon jó volt újra emberek között lenni, ráadásul olyanok között, akik sokban hasonlítanak rám. Rémesen beszélnek angolul, egy szót sem értenek a skót beszédből, van diplomájuk, amivel vagy nem kapnak munkát, vagy éhen halnának a fizetésükből, ezért most itt vannak, és ezt az évet arra szánják, hogy megtanuljanak angolul, mellette dolgozzanak és kitalálják, hogy hogyan tovább. Egy nap a leendő osztálytársakkal és máris sokkal kevésbé éreztem magam szerencsétlennek és menthetetlennek.
A dolgaim a lehető legjobban alakulnak, és úgy tűnik, már csak annyit kell tennem, hogy nem szúrom el a lehetőségeimet és élvezem, amiért megdolgoztam.