Zsebemben a világ

Vagyis megkaptam Anyutól előszülinapi ajándékként a világ legjobb telefonját. Na jó, talán nem a legjobb, de nekem tökéletes. És tegyük idézőjelbe: "telefon". Mert az, hogy lehet vele telefonálni... sokadlagos szempont :)

Nem állítom, hogy technofób vagyok, de ez a fajta technika teljesen elkerült az utóbbi pár évben. És tessék, mire észbe kapok, már 5 éves lemaradásom van és egy óvodás is ügyesebben nyomkodja az okostelefont, mint én. Két napja gyakorlatilag belenőtt a kezembe a telefon (elég addiktív játék), de még közel sem fedeztem fel rajta mindent. Hihetetlenül okos, gyakorlatilag egy komplett számítógép (6-szor erősebb processzorral mint az első asztali gépünké), feleslegessé tette a GPS-t, az MP3 lejátszót, a diktafont és hát igen... egy kicsit az élő emberi kapcsolatokat is.

Egyelőre elég nagy kihívást jelent 6X6mm-es "gombokat" eltalálni az ujjbegyemmel (képzelem milyen lehet virsliujjakkal ugyanezt nyomkodni), a konstans döbbenetről nem is beszélve, hogy e-mailt írok, híreket olvasok, zenét hallgatok, játszom, (és tényleg csak utolsó sorban telefonálok) egy tenyérnyi kütyün.

Ha belegondolok, hogy a mai gyerekek ezzel a technikával nőnek fel, nem csoda, hogy teljesen másképp gondolkodnak, viselkednek és reagálnak a világ dolgaira, mint mi, akik társasjátékokkal játszottunk meg fogócskáztunk a ház körül. Sokkal korábban sokkal többféle technikai dologgal találkoznak, amitől biztosan találékonyabbak és alkalmazkodóbbak, viszont úgy látom, hogy türelmetlenebbek is. Ha a telefonjában, TV-ben, számítógépen mindent megkap azonnal, máshol miért kellene egy percet is várnia: az iskolában, ha jelentkezik és nem szólítják fel; a piros lámpánál; a boltban, ha nem kerül rögtön sorra stb.

Anya

Anya 9 napon át olyan szerencsés volt, hogy részese lehetett a skóciai életünknek :) A hajnalban kelős-kapkodva készülődős-nyűgös-veszekedős életünknek és az élvezhetőbb szabadnapos életünknek is: fish&chips-szel, muffinnal, a még októberben is csodaszép tájjal, meg Edinburgh és Dundee nevezetességeivel. Hülye dolog más helyett élménybeszámolót tartani, de igazából nekem is élmény volt, hogy megmutathattam Anyának ezeket a helyeket (és finomságokat). Olyan helyeken jártunk, ahova akárhányszor boldogan visszamegyek: Edinburgh látványosságaira egy hét is kevés lenne, és akárhányszor megyünk, felfedezek valami újat. Nem tudok betelni a nagyvárosi nyüzsgéssel, az utcai árusokkal és a gyönyörű parkokkal. Dunnottar pedig önmagában is lélegzetelállító: a vár romjai egy óriási, meredek sziklán állnak, ami hosszan benyúlik a tengerbe. Ehhez a látványhoz -mintha rendelésre kerültek volna oda- Anya kapott egy szivárványt és pár fókát is, akik a parthoz közel játszottak a vízben. Szóval ismét beigazolódott, hogy Anya egy mázlista (és azt hiszem az is, hogy bárhol képes jól érezni magát).

Egy nap négy évszak, négy évszak egy nap

Ez az angol mondás tökéletesen kifejezi az itteni időjárást. Valami olyasmit jelent, hogy egy nap alatt megtapasztalhatod mind a négy évszakot, mert 5 percenként változik az időjárás, viszont az egész évet tekintve nincs akkora hőmérséklet ingadozás, mint amihez mi szoktunk. Vagyis hordhatod egész évben ugyanazokat a ruhákat. Ja, hát ha nem az ősz a kedvenc évszakod, az pech... :)
Mi ma az egy nap négy évszak résznek estünk "áldozatul". Délben gyönyörű napsütésre ébredtünk, és mivel már régóta nem volt ilyen, ki akartuk használni, úgyhogy gyalog mentünk be a belvárosba. Útközben már bemenekültünk a plázába, mert egyik pillanatról a másikra elkezdett zuhogni az eső (miközben még mindig sütött a nap). Mire megettem a világ legjobb muffin-ját, elállt az eső és elindultunk haza. Félúton megint eleredt az eső, ezért beálltunk egy eresz alá. Elállt, elindultunk. Megint eleredt, már nem álltunk meg, hazasétáltunk. Most a ruháink a szárítón lógnak, kint pedig ragyogóan süt a nap... :D

Dolgos hétköznapok

Most már kérdőjel nélkül: VAN MUNKÁM!!! :D
Nagyon fárasztó volt ez a hét. Bár 13,5 órára szerződtem, a héten 23 órát dolgozom, ami suli mellett gyilkos. 9-től 4-ig suliban vagyok, utána hazarohanok 20 percre, és már indulok is munkába, ahonnan este 11-re érek haza. Reggel 7-kor kelek és kezdődik az egész elölről... Azért nem panaszkodom, mert már az is valóságos csoda, hogy felvettek. És ha egyszer még fizetést is kapok, ígérem elmormolok egy imát... :)
A munka amúgy elég lélekölő, leszámítva egy-két mókás pillanatot, amit az elborult vásárlók produkálnak. A (lehetséges távoli jövőbeli) fizetésen kívül még egy nagy haszna van a munkámnak. A Spar kiváló gyakorlóterep az elbűvölő skót nyelv és kultúra tanulmányozására. Ugyanis mint megtudtam, a skótok (eléggé eufemisztikusan) nem azt mondják, hogy az angol egy lebutított, elcsúfított, meggyalázott változatát beszélik rémes tájszólással, hanem hogy a skót nyelvet beszélik. Ezt legalább húsz saját szóval is tudják bizonyítani. Nem akarok senkit untatni, csak egy pár példa az eredetiségükre:
- Egy skót sosem mondja azt, hogy: yes. Helyette: aye (ejtsd: áj).
- Az angol így köszön: hi there, a skót: hiya (hájjá) Elbűvölő... :D
- Az angol így köszön meg valamit: thank you, a skót: ta (tá)
Szóval igen, vannak saját szavaik... Viszont teljesen odavannak, ha külföldi létedre használsz egy skót szót.
A bolthoz képest az iskola olyan mint egy másik bolygó: A tanáraink gyönyörűen beszélnek, segítenek és óvnak minket, és fantasztikus öniróniával még gonoszabb vicceket mondanak a skótokról, mint mi, külföldiek.
Az osztálytársaim (7 spanyol, 3 magyar, 1 cseh, 1 bolgár, 1 szlovén, 1 észt) velem kb. egyidősek és nagyon jófejek, úgyhogy a suliban töltött idő csupa móka és kacagás :)

Fűtés

Rájöttem, hogy miért nem olyan hidegek a telek Skóciában. Azért, mert a skótok képtelenek normálisan hőszigetelni egy házat, és így télen mindenki az utcát fűti...
Tegnap 10 fok volt, úgyhogy kénytelenek voltunk elkezdeni fűteni. Van gyönyörű kandallónk és instant füstnélküli szenünk (attól instant, hogy zacskóstul kell betenni a kandallóba, és csak a zacsit kell meggyújtani, így nem lesz szenes a kis kacsóm :)). A baj csak az, hogy a bejárati ajtó alatt akkora rés van, hogy beférne egy kisebb rágcsáló, a fürdőszoba csukott ablaka előtt pedig szeles napokon lobog a hajam... Szóval a fűtéstől egy kicsit melegebb lett a lakásban, ugyanakkor nagyban hozzájárultunk a kinti hőmérséklet emelkedéséhez is.

Ja és még egy gyöngyszem, amit pár napja kattintottam:

Lány. Nem fiú. És atom hamisan játszott.

VAN MUNKÁM (?)

Anyukám rám szólt, hogy írjak, úgyhogy íme. :) Ja és Apukám és Fati is szólt, hogy nem elég személyes a blogom, úgyhogy íme. :)
Egy pillanat alatt megkaptam mindent, amire az elmúlt pár hónapban vágytam. Egyrészt leírhatatlanul boldog vagyok, másrészt meg iszonyúan be vagyok szarva. Izgulok, aggódok, és minél inkább közeledik a kedd, annál több zavaros gondolatom van. Egyszóval, higgyétek el, nem akarnátok most a fejemben lenni.
És hogy mi lesz kedden? Az első munkanapom? Tegyük fel, hogy az a két szó, amit egy bizonyos telefonbeszélgetésből megértettem, arra utal, hogy felvettek dolgozni. Tegyük fel, hogy ez a munkahely St. Andrews-ban van, ahol állásinterjún voltam (az egyetlen állásinterjúmon). Ez esetben vége a gyűlölt eltartott-haszontalan-önértékelési zavaros időszakomnak, és következik a második felnőtté válásom, munkával és pénzzel!! Túl szép, hogy el merjem hinni.
A sors fintorának köszönhetően az iskolában is kedden lesz az első napom. Valójában a sulival és pár "szaktárssal" már megismerkedtem csütörtökön a tesztírásnál, amitől csak még sokkal jobban várom ezt az évet. Nagyon jó volt újra emberek között lenni, ráadásul olyanok között, akik sokban hasonlítanak rám. Rémesen beszélnek angolul, egy szót sem értenek a skót beszédből, van diplomájuk, amivel vagy nem kapnak munkát, vagy éhen halnának a fizetésükből, ezért most itt vannak, és ezt az évet arra szánják, hogy megtanuljanak angolul, mellette dolgozzanak és kitalálják, hogy hogyan tovább. Egy nap a leendő osztálytársakkal és máris sokkal kevésbé éreztem magam szerencsétlennek és menthetetlennek.
A dolgaim a lehető legjobban alakulnak, és úgy tűnik, már csak annyit kell tennem, hogy nem szúrom el a lehetőségeimet és élvezem, amiért megdolgoztam.

Állásinterjuhuhúú

Az utóbbi napokban eléggé felgyorsultak az események. Tegnap este felhívott David a St. andrews-i Sparból, hogy be tudnék -e menni ma a boltba egy interjúra. Most már rutinosan nem az utcanevet és a házszámot próbáltam kihallani (esélytelen lett volna, Davidnek ugyanis brutális tájszólása van), hanem rákérdeztem a post code-ra (ami alapján utcára pontosan be lehet tájolni a helyet), és mivel csak egy betűt értettem félre, viszonylag rövid kutatás után rájöttem hova kell ma mennem. Az interjún egyébként rengeteget kérdezett, pl. Milyen a jó pénztáros? Mondjak példát arra, mikor egy korábbi munkahelyemen problémám adódott és azt sikeresen megoldottam! Milyen sikereket értem el csapatmunkában? stb. Igyekeztem a 10 szavas angol szókincsem minden elemét aktiválni és felbüfögni magamból azokat a hangzatos közhelyeket, amiket ezzel kapcsolatban olvastam.
Azt hiszem, nagyon meglepődnék, ha a rengeteg jelentkezőből engem választanának, mindenesetre tapasztalatnak jó volt. És egyáltalán, legalább addig eljutottam, hogy valahol behívjanak egy interjúra.