Kínos

Vannak pillanatok, amikor rámtör a felismerés, hogy muszáj normálisan megtanulnom angolul. Vannak magyar szavak, amik nem tűnnek magyar eredetűnek, így azt feltételezem, hogy biztos angolul is ugyanúgy mondjuk őket, mint magyarul. Mikor ma egy osztálytársam azt magyarázta, hogy az egyik pillanatban fázik, a másikban melege van, és ez biztosan amiatt van, mert megfázott, viccesen megjegyeztem, hogy ez már inkább a klimax...

Azt jól gondoltam, hogy a klimax szó az angolban is létezik, csak azt nem tudtam, hogy itt orgazmust jelent... :D

A válasz egy elkerekedett szempár volt, majd Kinga jóindulatúan felvilágosított, hogy amire én gondolok, az a menopausa.

Stirling

Múlt szombaton Stirlingben voltunk. Stirling egy kicsi és nem is különösebben szép városka, DE: William Wallace, a skótok nemzeti hőse itt aratta legnagyobb győzelmét az angolok ellen több mint 700 évvel ezelőtt.
Szegénykét kicsit később elfogták, addig fojtogatták, míg majdnem meghalt, aztán megcsonkították, megnyúzták és felnégyelték, majd lefejezték (biztosra mentek). Végül a darabjait különböző városokban aggatták ki elrettentésnek. De tény, hogy előtte párszor teljesen hülyét csinált az angolokból, többek között Stirlingben is, ahol 10.000 angolt kaszaboltak le a felkelők az ő vezetésével egy kis trükkel. Elvileg erről szól A rettenthetetlen, de igazából elég kevés köze van a történelemhez.
Először az ő emlékére épített Wallace Monument-et másztuk meg:

Ahonnan ilyen szép kilátás nyílt:

És ahol Oszkár megpróbált kitolni minket a csoportképből :)

 Aztán átautókáztunk a város másik végén lévő várba:

Itt einstandoltam egy ágyút:

de sajnos nem fért be a kocsiba, úgyhogy otthagytuk.
Összességében szuper nap volt, és örülök, hogy egy picivel többet tudok a skót történelemről, mint Mel Gibson.

Gombariadó

Két napja reggel egy gomba fogadott a zuhanykabin elején. Rettegek a pókoktól, de abban a percben jobban örültem volna egy nyolclábúnak, mint egy gusztustalan, 4 centis, barna gombának, ami vízszintesen állt kifele a csempéből. Ja, félreértés ne essék, nem penészgombáról beszélek, hanem igazi gombáról. Miután legyőztem a hányingeremet és sikítva hívtam Oszkárt, hogy küzdjön meg a lénnyel, azon kezdtem morfondírozni, hogy 1. hogy az istenbe bír egy gomba a csempére nőni??? 2. Mióta fürödtem egy gomba társaságában, ha már 4 centis??? 3. Sűrűbben kellene takarítanom a fürdőt! 

Zsebemben a világ

Vagyis megkaptam Anyutól előszülinapi ajándékként a világ legjobb telefonját. Na jó, talán nem a legjobb, de nekem tökéletes. És tegyük idézőjelbe: "telefon". Mert az, hogy lehet vele telefonálni... sokadlagos szempont :)

Nem állítom, hogy technofób vagyok, de ez a fajta technika teljesen elkerült az utóbbi pár évben. És tessék, mire észbe kapok, már 5 éves lemaradásom van és egy óvodás is ügyesebben nyomkodja az okostelefont, mint én. Két napja gyakorlatilag belenőtt a kezembe a telefon (elég addiktív játék), de még közel sem fedeztem fel rajta mindent. Hihetetlenül okos, gyakorlatilag egy komplett számítógép (6-szor erősebb processzorral mint az első asztali gépünké), feleslegessé tette a GPS-t, az MP3 lejátszót, a diktafont és hát igen... egy kicsit az élő emberi kapcsolatokat is.

Egyelőre elég nagy kihívást jelent 6X6mm-es "gombokat" eltalálni az ujjbegyemmel (képzelem milyen lehet virsliujjakkal ugyanezt nyomkodni), a konstans döbbenetről nem is beszélve, hogy e-mailt írok, híreket olvasok, zenét hallgatok, játszom, (és tényleg csak utolsó sorban telefonálok) egy tenyérnyi kütyün.

Ha belegondolok, hogy a mai gyerekek ezzel a technikával nőnek fel, nem csoda, hogy teljesen másképp gondolkodnak, viselkednek és reagálnak a világ dolgaira, mint mi, akik társasjátékokkal játszottunk meg fogócskáztunk a ház körül. Sokkal korábban sokkal többféle technikai dologgal találkoznak, amitől biztosan találékonyabbak és alkalmazkodóbbak, viszont úgy látom, hogy türelmetlenebbek is. Ha a telefonjában, TV-ben, számítógépen mindent megkap azonnal, máshol miért kellene egy percet is várnia: az iskolában, ha jelentkezik és nem szólítják fel; a piros lámpánál; a boltban, ha nem kerül rögtön sorra stb.

Anya

Anya 9 napon át olyan szerencsés volt, hogy részese lehetett a skóciai életünknek :) A hajnalban kelős-kapkodva készülődős-nyűgös-veszekedős életünknek és az élvezhetőbb szabadnapos életünknek is: fish&chips-szel, muffinnal, a még októberben is csodaszép tájjal, meg Edinburgh és Dundee nevezetességeivel. Hülye dolog más helyett élménybeszámolót tartani, de igazából nekem is élmény volt, hogy megmutathattam Anyának ezeket a helyeket (és finomságokat). Olyan helyeken jártunk, ahova akárhányszor boldogan visszamegyek: Edinburgh látványosságaira egy hét is kevés lenne, és akárhányszor megyünk, felfedezek valami újat. Nem tudok betelni a nagyvárosi nyüzsgéssel, az utcai árusokkal és a gyönyörű parkokkal. Dunnottar pedig önmagában is lélegzetelállító: a vár romjai egy óriási, meredek sziklán állnak, ami hosszan benyúlik a tengerbe. Ehhez a látványhoz -mintha rendelésre kerültek volna oda- Anya kapott egy szivárványt és pár fókát is, akik a parthoz közel játszottak a vízben. Szóval ismét beigazolódott, hogy Anya egy mázlista (és azt hiszem az is, hogy bárhol képes jól érezni magát).

Egy nap négy évszak, négy évszak egy nap

Ez az angol mondás tökéletesen kifejezi az itteni időjárást. Valami olyasmit jelent, hogy egy nap alatt megtapasztalhatod mind a négy évszakot, mert 5 percenként változik az időjárás, viszont az egész évet tekintve nincs akkora hőmérséklet ingadozás, mint amihez mi szoktunk. Vagyis hordhatod egész évben ugyanazokat a ruhákat. Ja, hát ha nem az ősz a kedvenc évszakod, az pech... :)
Mi ma az egy nap négy évszak résznek estünk "áldozatul". Délben gyönyörű napsütésre ébredtünk, és mivel már régóta nem volt ilyen, ki akartuk használni, úgyhogy gyalog mentünk be a belvárosba. Útközben már bemenekültünk a plázába, mert egyik pillanatról a másikra elkezdett zuhogni az eső (miközben még mindig sütött a nap). Mire megettem a világ legjobb muffin-ját, elállt az eső és elindultunk haza. Félúton megint eleredt az eső, ezért beálltunk egy eresz alá. Elállt, elindultunk. Megint eleredt, már nem álltunk meg, hazasétáltunk. Most a ruháink a szárítón lógnak, kint pedig ragyogóan süt a nap... :D

Dolgos hétköznapok

Most már kérdőjel nélkül: VAN MUNKÁM!!! :D
Nagyon fárasztó volt ez a hét. Bár 13,5 órára szerződtem, a héten 23 órát dolgozom, ami suli mellett gyilkos. 9-től 4-ig suliban vagyok, utána hazarohanok 20 percre, és már indulok is munkába, ahonnan este 11-re érek haza. Reggel 7-kor kelek és kezdődik az egész elölről... Azért nem panaszkodom, mert már az is valóságos csoda, hogy felvettek. És ha egyszer még fizetést is kapok, ígérem elmormolok egy imát... :)
A munka amúgy elég lélekölő, leszámítva egy-két mókás pillanatot, amit az elborult vásárlók produkálnak. A (lehetséges távoli jövőbeli) fizetésen kívül még egy nagy haszna van a munkámnak. A Spar kiváló gyakorlóterep az elbűvölő skót nyelv és kultúra tanulmányozására. Ugyanis mint megtudtam, a skótok (eléggé eufemisztikusan) nem azt mondják, hogy az angol egy lebutított, elcsúfított, meggyalázott változatát beszélik rémes tájszólással, hanem hogy a skót nyelvet beszélik. Ezt legalább húsz saját szóval is tudják bizonyítani. Nem akarok senkit untatni, csak egy pár példa az eredetiségükre:
- Egy skót sosem mondja azt, hogy: yes. Helyette: aye (ejtsd: áj).
- Az angol így köszön: hi there, a skót: hiya (hájjá) Elbűvölő... :D
- Az angol így köszön meg valamit: thank you, a skót: ta (tá)
Szóval igen, vannak saját szavaik... Viszont teljesen odavannak, ha külföldi létedre használsz egy skót szót.
A bolthoz képest az iskola olyan mint egy másik bolygó: A tanáraink gyönyörűen beszélnek, segítenek és óvnak minket, és fantasztikus öniróniával még gonoszabb vicceket mondanak a skótokról, mint mi, külföldiek.
Az osztálytársaim (7 spanyol, 3 magyar, 1 cseh, 1 bolgár, 1 szlovén, 1 észt) velem kb. egyidősek és nagyon jófejek, úgyhogy a suliban töltött idő csupa móka és kacagás :)