Egy nap négy évszak, négy évszak egy nap

Ez az angol mondás tökéletesen kifejezi az itteni időjárást. Valami olyasmit jelent, hogy egy nap alatt megtapasztalhatod mind a négy évszakot, mert 5 percenként változik az időjárás, viszont az egész évet tekintve nincs akkora hőmérséklet ingadozás, mint amihez mi szoktunk. Vagyis hordhatod egész évben ugyanazokat a ruhákat. Ja, hát ha nem az ősz a kedvenc évszakod, az pech... :)
Mi ma az egy nap négy évszak résznek estünk "áldozatul". Délben gyönyörű napsütésre ébredtünk, és mivel már régóta nem volt ilyen, ki akartuk használni, úgyhogy gyalog mentünk be a belvárosba. Útközben már bemenekültünk a plázába, mert egyik pillanatról a másikra elkezdett zuhogni az eső (miközben még mindig sütött a nap). Mire megettem a világ legjobb muffin-ját, elállt az eső és elindultunk haza. Félúton megint eleredt az eső, ezért beálltunk egy eresz alá. Elállt, elindultunk. Megint eleredt, már nem álltunk meg, hazasétáltunk. Most a ruháink a szárítón lógnak, kint pedig ragyogóan süt a nap... :D

Dolgos hétköznapok

Most már kérdőjel nélkül: VAN MUNKÁM!!! :D
Nagyon fárasztó volt ez a hét. Bár 13,5 órára szerződtem, a héten 23 órát dolgozom, ami suli mellett gyilkos. 9-től 4-ig suliban vagyok, utána hazarohanok 20 percre, és már indulok is munkába, ahonnan este 11-re érek haza. Reggel 7-kor kelek és kezdődik az egész elölről... Azért nem panaszkodom, mert már az is valóságos csoda, hogy felvettek. És ha egyszer még fizetést is kapok, ígérem elmormolok egy imát... :)
A munka amúgy elég lélekölő, leszámítva egy-két mókás pillanatot, amit az elborult vásárlók produkálnak. A (lehetséges távoli jövőbeli) fizetésen kívül még egy nagy haszna van a munkámnak. A Spar kiváló gyakorlóterep az elbűvölő skót nyelv és kultúra tanulmányozására. Ugyanis mint megtudtam, a skótok (eléggé eufemisztikusan) nem azt mondják, hogy az angol egy lebutított, elcsúfított, meggyalázott változatát beszélik rémes tájszólással, hanem hogy a skót nyelvet beszélik. Ezt legalább húsz saját szóval is tudják bizonyítani. Nem akarok senkit untatni, csak egy pár példa az eredetiségükre:
- Egy skót sosem mondja azt, hogy: yes. Helyette: aye (ejtsd: áj).
- Az angol így köszön: hi there, a skót: hiya (hájjá) Elbűvölő... :D
- Az angol így köszön meg valamit: thank you, a skót: ta (tá)
Szóval igen, vannak saját szavaik... Viszont teljesen odavannak, ha külföldi létedre használsz egy skót szót.
A bolthoz képest az iskola olyan mint egy másik bolygó: A tanáraink gyönyörűen beszélnek, segítenek és óvnak minket, és fantasztikus öniróniával még gonoszabb vicceket mondanak a skótokról, mint mi, külföldiek.
Az osztálytársaim (7 spanyol, 3 magyar, 1 cseh, 1 bolgár, 1 szlovén, 1 észt) velem kb. egyidősek és nagyon jófejek, úgyhogy a suliban töltött idő csupa móka és kacagás :)

Fűtés

Rájöttem, hogy miért nem olyan hidegek a telek Skóciában. Azért, mert a skótok képtelenek normálisan hőszigetelni egy házat, és így télen mindenki az utcát fűti...
Tegnap 10 fok volt, úgyhogy kénytelenek voltunk elkezdeni fűteni. Van gyönyörű kandallónk és instant füstnélküli szenünk (attól instant, hogy zacskóstul kell betenni a kandallóba, és csak a zacsit kell meggyújtani, így nem lesz szenes a kis kacsóm :)). A baj csak az, hogy a bejárati ajtó alatt akkora rés van, hogy beférne egy kisebb rágcsáló, a fürdőszoba csukott ablaka előtt pedig szeles napokon lobog a hajam... Szóval a fűtéstől egy kicsit melegebb lett a lakásban, ugyanakkor nagyban hozzájárultunk a kinti hőmérséklet emelkedéséhez is.

Ja és még egy gyöngyszem, amit pár napja kattintottam:

Lány. Nem fiú. És atom hamisan játszott.

VAN MUNKÁM (?)

Anyukám rám szólt, hogy írjak, úgyhogy íme. :) Ja és Apukám és Fati is szólt, hogy nem elég személyes a blogom, úgyhogy íme. :)
Egy pillanat alatt megkaptam mindent, amire az elmúlt pár hónapban vágytam. Egyrészt leírhatatlanul boldog vagyok, másrészt meg iszonyúan be vagyok szarva. Izgulok, aggódok, és minél inkább közeledik a kedd, annál több zavaros gondolatom van. Egyszóval, higgyétek el, nem akarnátok most a fejemben lenni.
És hogy mi lesz kedden? Az első munkanapom? Tegyük fel, hogy az a két szó, amit egy bizonyos telefonbeszélgetésből megértettem, arra utal, hogy felvettek dolgozni. Tegyük fel, hogy ez a munkahely St. Andrews-ban van, ahol állásinterjún voltam (az egyetlen állásinterjúmon). Ez esetben vége a gyűlölt eltartott-haszontalan-önértékelési zavaros időszakomnak, és következik a második felnőtté válásom, munkával és pénzzel!! Túl szép, hogy el merjem hinni.
A sors fintorának köszönhetően az iskolában is kedden lesz az első napom. Valójában a sulival és pár "szaktárssal" már megismerkedtem csütörtökön a tesztírásnál, amitől csak még sokkal jobban várom ezt az évet. Nagyon jó volt újra emberek között lenni, ráadásul olyanok között, akik sokban hasonlítanak rám. Rémesen beszélnek angolul, egy szót sem értenek a skót beszédből, van diplomájuk, amivel vagy nem kapnak munkát, vagy éhen halnának a fizetésükből, ezért most itt vannak, és ezt az évet arra szánják, hogy megtanuljanak angolul, mellette dolgozzanak és kitalálják, hogy hogyan tovább. Egy nap a leendő osztálytársakkal és máris sokkal kevésbé éreztem magam szerencsétlennek és menthetetlennek.
A dolgaim a lehető legjobban alakulnak, és úgy tűnik, már csak annyit kell tennem, hogy nem szúrom el a lehetőségeimet és élvezem, amiért megdolgoztam.

Állásinterjuhuhúú

Az utóbbi napokban eléggé felgyorsultak az események. Tegnap este felhívott David a St. andrews-i Sparból, hogy be tudnék -e menni ma a boltba egy interjúra. Most már rutinosan nem az utcanevet és a házszámot próbáltam kihallani (esélytelen lett volna, Davidnek ugyanis brutális tájszólása van), hanem rákérdeztem a post code-ra (ami alapján utcára pontosan be lehet tájolni a helyet), és mivel csak egy betűt értettem félre, viszonylag rövid kutatás után rájöttem hova kell ma mennem. Az interjún egyébként rengeteget kérdezett, pl. Milyen a jó pénztáros? Mondjak példát arra, mikor egy korábbi munkahelyemen problémám adódott és azt sikeresen megoldottam! Milyen sikereket értem el csapatmunkában? stb. Igyekeztem a 10 szavas angol szókincsem minden elemét aktiválni és felbüfögni magamból azokat a hangzatos közhelyeket, amiket ezzel kapcsolatban olvastam.
Azt hiszem, nagyon meglepődnék, ha a rengeteg jelentkezőből engem választanának, mindenesetre tapasztalatnak jó volt. És egyáltalán, legalább addig eljutottam, hogy valahol behívjanak egy interjúra.

British Red Cross

Tegnap felhívott egy kedves hölgy, hogy megkapta a jelentkezésemet, és lehetséges -e, hogy a héten valamikor beugorjak a boltjukba. Én lelkesen mondtam, hogy: Yes, yes (az izgalomtól kicsit leszűkült a szókincsem), ő pedig elhadarta, hogy hova menjek és kit keressek. Kétszer visszakérdeztem, harmadszorra már nem mertem, úgyhogy leírtam, amit hallani véltem. Miután letettük a telefont, kétségbeesetten google-özni kezdtem, hogy melyik cégtől hívhatott a hölgy és vajon hol van az a bolt, ahova mennem kellene. Fél óra egyre elkeseredettebb keresgélés után ráakadtam a neten arra a telefonszámra, amiről hívtak. Volt hozzá cím is, ami elhanyagolható mértékben hasonlított ahhoz, amit a telefonban "hallottam". Így hát ma kissé megrongálódott idegekkel bementem a boltba. Egy nagyon kedves néni fogadott, aki megnyugvásomra nem kérdezett semmit, csak elmondta, hogy mit kell kitöltenem és magammal hoznom legközelebb. Szóval úgy tűnik, hogy ha pénzért nem is, de önkéntesként végre dolgozhatok! Biztos furcsán hangzik, hogy miért örülök annyira annak, hogy ingyen dolgozhatok. 6 hét sikertelen munkakeresés és kényszerű tétlenség után viszont valódi felüdülés, hogy egyáltalán hasznos dolgot csinálhatok. Ezen kívül talán épp' ez segít majd hozzá, hogy végül (fizető) munkát kapjak.

Széllel szemben

... nem pisiltünk, hanem bicikliztünk, de hasonló eredménnyel. Levittük a bicikliket a tengerpartra és a parti úton elindultunk Carnoustie felé. Nagyon lelkesek voltunk, mert gyönyörűen sütött a nap, szép volt a táj és végig szuper kiépített bicikliúton mentünk. Bár Oszkár megjegyezte, hogy azért haladunk ilyen jól, mert hátulról fúj minket a szél, én nagyképűen azt hittem, hogy önerőből tekerek ilyen gyorsan :) Mikor elfáradtunk, visszafordultunk és akkor megkaptuk a szelet szemből, amitől rögtön úgy 6 pontot süllyedt a lelkesedés és nagyképűség indexem. Olyan erősen fújt a szél, hogy hiába tekertem, a bicikli majdnem hátrafele indult el. Végül bebújtam Oszkár szélárnyékába és ott küzdöttem tovább. Mire visszaértünk Dundeeba, úgy kellett letörni a bicikliről...

Még odalefe, lelkesen